Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
II. KÖZLEMÉNYEK - Serfőző Szabolcs: Johann Nepomuk Geiger vázlata a budai királyi palota dísztermének tervezett mennyezetképéhez 1855-ből: a Vitam et saiiguinem-jelenet egy eddig ismeretlen ábrázolása
Johann Nepomuk Geiger: Vajk megkeresztelése. Vázlat a budai királyi palota dísztermének mennyezetképéhez. Akvarell, 1855. BTM Kiscelli Múzeum - Fővárosi Képtár 5. kép öltözött királynő a feketével bevont trón előtt állva, könnyek között mondta el a magyar rendekhez intézett beszédét, karján a hat hónapos trónörökössel, József főherceggel, mire a beszédtől fellelkesült magyar főurak kardjukat kivonva, „életünket és vérünket" felkiáltással ajánlották fel katonai segítségüket, hogy ezzel megmentsék a Habsburg Birodalmat. Eszerint az országgyűlésre összegyűlt, s a várban a királynő elé járult rendek képviselőit nemcsak az örökösödési háború miatt szorongatott helyzetbe került királynő szívhez szóló beszéde, hanem a gyermek sírása is meghatotta. (A rossz nyelvek azt is tudni vélik, hogy a királynő néhány csípéssel bírta rá gyermekét a sírásra.) Ezzel szemben a valóság az, hogy a koronaherceg nem volt jelen az eseményen, mivel dajkája csak 1741. szeptember 20-én hozta a csecsemőt Bécsből Pozsonyba. Lotaringiai Ferenc másnap tette le az esküt a pozsonyi vár lovagtermében az esztergomi érsek az előtt, s ezzel az ország társuralkodójává vált. A ceremónia jegyzőkönyve szerint a nagyherceg az érsek után elismételt latin nyelvű esküszöveg végén hozzáfűzte: Vitam et sanguinem pro Regina, Corona et Regno sacrificabo, amit a rendek Vivat felkiáltással éljeneztek. A nagyherceg ezzel mintegy megismételte a magyar főurak szeptember 11-i felajánlását, amikor Vitam et sanguinem dabimus pro Mai- estate Vestra Sacratissima! (Életünket és vérünket Önért, Felség!) felkiáltással biztosították 141
