Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
II. KÖZLEMÉNYEK - Baják László: Kubinyi László halotti címere
Baják László KUBINYI LÁSZLÓ HALOTTI CÍMERE A családi címer a régi nemesi világ meghatározó szimbólumaként nem csak identifikálta, de időnként meg is személyesítette tulajdonosait. Ilyen minőségben nem csak a nemes életében, de a halála idején is nélkülözhetetlen kelléknek számított. Az elhunyt nemest a címere elkísérte a temetésére is. A temetési címer eredetileg nem egyszerűen a halotti pompát emelő dekoráció volt, hanem lényegében az elhunytat a temetési menetben megszemélyesítő szimbólum. A címert címerpajzson, epitáfiumon a temetés után gyakran kifüggesztették a sírt befogadó templom falára, hogy képviselje az eltemetett lelkét az érte mondott miséken, illetve templomi megemlékezéseken. A 19. század elejére azonban a rangos temetéseken a 17-18. században kialakult barokkosán gazdag temetési szertartásrend jelentősen leegyszerűsödött. A halál és a temetés között eltelt idő lerövidült, és már nem maradt idő a korábban nagyszámú efemer temetési kellék elkészíttetésére. Fokozatosan eltűnt a díszravatal, nem készültek már halotti zászlók, az elhunytat megszemélyesítő faragott, sőt nemesfémmel díszített epi- táfiumok, illetve epitáfiumcímerek. Egyre kevesebb készülhetett az elhunytat azonosító, selyemre vagy papírra festett, sőt nyomtatott halotti címerekből is. Ezeket a gyászolók már nem hordozták a gyászmenetben, a szerepük többnyire csak a ravatal, illetve a ravatalt befogadó templom díszítése, illetve a tájékoztatás volt. A címerek feliratai mondták el az elhunytról a legfontosabb tudnivalókat, a rangját és tisztségeit, valamint a születési és halálozási dátumát. Sajátos módon, bár a halotti címerek többnyire egyházi templomi szertartások kellékei is voltak mégsem tartalmaznak vallási utalásokat. Teljes egészében a világi szokásrend részét képezték. A temetés után a halotti címerek már nem templomi epitáfiummá, hanem inkább családi emlékké váltak. A rokonok megosztoztak a halotti címer néhány példányán, hazavitték, hogy például bekeretezve kifüggesszék a házuk, kúriájuk, kastélyuk falain. Egy-egy ilyen halotti címerekből álló gyűjtemény szerény formában akár a nemesi ősgalériát is helyettesíthette. A 19. században a legtöbb nemesi családban szokás volt halotti címereket készíttetni, azaz viszonylag sok készülhetett belőlük. A viszontagságos magyar történelem, a címerek sérülékeny anyaga miatt azonban korunkra mégis elég kevés maradt belőlük. Sajnálatos körülmény ez, mivel a felirataik 127
