Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
II. KÖZLEMÉNYEK - T. Orgona Angelika: Ismeretlen ismerős. A Magyar Nemzeti Múzeum ónkannája 1524-ből
sárgaréz kiöntőcsövet találunk, amely az ital kinyerésére szolgált a nehéz edényből. A fent felsorolt párhuzamokon is megfigyelhető Pipe-nek nevezett cső nagyon gyakran előfordult ezen a típuson. A kanna hengeres teste vízszintesen háromszoros gyűrűsorral tagolódik két részre. A gyűrűsorok közepére, a füllel átellenben tárcsapajzsot erősítettek, amelyen kezdetleges véséssel nyíllal átlőtt cipő látható, a varga céh címere, négy sarkában H S H S monogram olvasható. A fedélre ugyanez a kéz antikva betűkkel a HAN(s) SCULTETUS nevet véste. (6. kép) A kannatesten látható díszítést hivatásos metsző vagy vésnök készítette, a címeren és a fedélen látható másodlagos vésés a kannát használó tulajdonos műve. A fülkéket határoló oszlopoknál enyhén megtörik a palást felülete, finoman érzékeltetve a típus korábbi változatát, a poligonális formát. A köpeny felső részén női, alul férfi szentek sorakoznak sraffozott háttér előtt, gyönyörűen gravírozva. Az alakok kör alaprajzú, kannelúrázott vagy levelekkel díszített, középen elkeskenyedő, gyűrűvel összeszorított talapzaton állnak. A felső sorban, a füllel átellenben, középütt Szűz Mária a Gyermek Jézussal, fején koronát visel. A fül mögött bekötött szemű, fölfelé nyüazó Cupido alakja látható. Balról jobbra haladva a felső sorban: Szent Orsolya, nyilakkal; Antiochiai Szent Margit kereszttel és sárkánnyal; Alexandriai Szent Katalin kerékkel és karddal. A Szűzanyától balra helyezkedik el Szent Borbála az Oltáriszentséggel; Szent Apollónia, kezében egy foggal; Szent Dorottya kosárral. (7-10. kép) Az alsó sorban balról jobbra haladva az első alak vélhetően Augsburgi Szent Ulrik, kezében hallal és pásztorbottal; Szent Ágoston nyitott könyvvel és nyilakkal átlőtt szívvel, majd középütt Szent Szaniszló és Szent Miklós. Őket követi a teljes lovagi páncélzatban, hosszú tollas sisakdísszel ábrázolt Szent György, aki lándzsáját az alant elterülő sárkányba döfi; végül pedig Szent Erazmusz kínszenvedésének eszközével, a csőrlővel. Az alsó sor két kiemelt helyére Szent Szaniszló és Szent Miklós püspök került. Szanisz- lót, a lengyel vértanú püspököt a 13. században emelték oltárra, kultusza a 14. század első felében, Lengyelország egyesülésének időszakában indult virágzásnak, amikor az ország védőszentjévé vált. Tisztelete a lengyel földdel határos vidékeken, például Liptó, Árva vármegyékben és a Szepességben is jelentkezett. * (11-14. kép) 38 6. kép A pajzs a varga céh jelvényével (Fotó: Dabasi András) 38 Tóth Miklós István: Szent Szaniszló magyarországi tisztelete és az Érdy-kódex Szent Szanisz- ló-legendája. Sermones Compilati, ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, OTKA Kutatócsoport. http://sermones.elte.hu/?az=319tan_plaus_tothmiklos (2019. január 22.) 120
