Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.
a „másság" okát keressük?3 Merre vezet, milyen gondolatokat hív életre a kép szöveges környezetében való bolyongás? Elárul-e valamit a számunkra szokványos cselekedet és a kortársak látható izgatottsága közötti ellentét, s ha igen, miről és mit? Vajon ezt a nyomot követve tudunk-e egy fényképen megörökített banális jelenségből olyan narratívát építeni, mely hozzá tesz valamit a fővárosi ember portréjához, megmutatkozik-e valami belülről az 1900-as évek budapestijeinek világából? A tények A helyszín azonnal felismerhető: az Andrássy úton vagyunk. Az Oktogon egyik kávéházának, a Mentonnak nyitott ernyői, a locsolástól vizes út, a mezítlábas, meztelen karú gyerekek látványa, az omnibuszkocsis nyári egyenruhája alapján az évszakot is tudjuk. Jelfy Gyulának, az első magyar fotóriporterek egyikének 1900-tól jelentek meg felvételei a Vasárnapi Újságban, a kor egyik leghosszabb életű és legnépszerűbb képes hetilapjában. A viseletekből ítélve a század első évtizedében járunk, bár e fotográfián sajnos nem láthatók hölgyek, akiknek öltözete látványosabban követi a divat változásait, és így a fényképek keletkezési idejének meghatározásában is több segítséget nyújtottak volna, mint az urak.4 5 A kép nem szolgál további vizuális információval. A járókelők izgatott érdeklődésén kelt értetlenségünkre a legkézenfekvőbb magyarázat az lenne, ha magát a sportot, esetleg a sportoló öltözetét találhatták volna furcsának, meghökkentőnek, mulatságosnak a kortársak. A távgyalogló sport azonban hosszú történetre tekint vissza, s nem volt ismeretlen a magyar közönség számára sem. Az Angliában született „pedestrianism" kezdetben az alsóbb rétegek kedvelt látványsportja, vásári szórakozása és a lóversenyzéshez hasonló szerencsejátéka volt. A modern atlétika első fecskéi, a 18. század közepén Angliában megjelent, egymással fogadó távgyaloglók a 19. század során nagy népszerűségre tettek szert az angolszász országokban. A század második felében a többi modern sporthoz hasonlóan a gyaloglás is átesett a szabályozási folyamaton, s az 1880-ban, az Amateur Athletics Associationnek köszönhetően Angliában megszületett amatőr távgyaloglás (race-walking) szerepelt az 1893-ban alakult Nemzetközi Olimpia Bizottság listáján is. Ekkorra az új látványsportok, mint a futball már kiszorították a legkedveltebb népi szórakozások közül. Bár Magyarországon a fogadásos gyaloglóversenyek nem találtak nagy érdeklődésre, nem terjedtek el, az atlétika és maga a gyaloglósport is növekvő népszerűségnek és ismertségnek örvendett az 1870-es évektől. A kiváló publicista, Borostyám Nándor szellemes írásban számolt be 1875-ben e sport hódításáról: „Mióta az athletikai klub gyalogló szakosztálya sport gyanánt űzi a »per pedes apostolorum« való kirándulásokat a főváros környékére: nem mutatkozhatol a sugárúton, a városligetben, szóval a központtól némileg távoleső helyen, anélkül hogy föl ne kelt3 Ginzburg, Carlo: Clues, Myths, and the Historical Method. Baltimore, Maryland, 2013. 4 A viseletek szerepéről a fényképek meghatározásában 1. Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Bp., 2009.109-115. 5 Az úri közönségre számító Vadász- és Verseny-lap időnként tudósított jelentős angliai versenyekről, s egy-egy magyarországi, fogadásból teljesített gyaloglóversenyről is beszámolt, de ezek többnyire úriemberek közötti fogadások voltak. 11
