Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
II. KÖZLEMÉNYEK - T. Orgona Angelika: Ismeretlen ismerős. A Magyar Nemzeti Múzeum ónkannája 1524-ből
T. Orgona Angelika ISMERETLEN ISMERŐS A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÓNKANNÁJA 1524-BŐL Németh Gáborral - akit, mint a múzeum Pecsétnyomó Gyűjteményének és Óngyűjteményének kurátorát, elődömként tisztelhetek - sajnos nem volt módom személyesen találkozni. Ismeretlen ismerősként mégis jelen van múzeumi mindennapjaimban, szeretetteljes gondoskodásának nyomaira bukkanok lépten-nyomon, amikor a műtárgyakkal foglalkozom. Máig ható, hihetetlenül gazdag és sokrétű életműve a precíz történészi racionalitást az érzékeny, művészi látásmóddal ötvöző, ösztönző példa. Elődöm munkásságát a mezővárosi kézművesség, ezen belül az ónműves emlékek megismerésének szentelte. Az Ónedények című, 1983-ban megjelent kismonográfiájában a gölnicbányai ónkanna szépségét saját rajzaival is érzékeltette.1 Hazánk egyik legöregebb és egyben legszebb óntárgya hamarosan félezer éves lesz, ezért is érdemes figyelmet fordítani rá. Jelenleg múzeumunk állandó kiállításának része, ám annak egy rejtett szögletében, háttérben, szinte észrevétlenül bújik meg. Az alábbi összefoglalás az újabb kutatási eredmények, valamint Dabasi András csodálatos fényképei segítségével igyekszik bemutatni e régi emlékünk, ismeretlen ismerősünk rejtett titkait. * * * Szalay Ágoston (1811-1877), a műgyűjtő és testvére, Szalay László (1813-1864), a történész munkásságát ritkán szokás együttesen emlegetni, holott a két életmű oly mértékben egészíti ki egymást, hogy azokat akár, mai szóval élve, interdiszciplináris projektnek is nevezhetnénk. A kettejük tudós tevékenysége közti reflektív viszonyra utal Szalay Ágoston fia, a múzeumigazgatóvá vált Szalay Imre (1846-1917) is, édesapja gyűjteményét ismertető-értékelő tanulmányában: „Legnagyobb szenvedéllyel a hazai magyar leveleket gyűjtötte, melyeknek legújabb keltjéül a gyűjtése határait, a szatmári béke évét (1711) szabta meg; eddig szándékozott ugyanis testvéröccse, Szalay László a Magyarok történetét megírni, s ezen évig akarta ő is magyar levelek közzététele által az akkori hazai magánviszonyokat illusztrálni."1 2 1 Németh Gábor: Ónedények. Bp. 1983.15-18. 2 Szalay Imre: Szalay Ágoston régiséggyűjteményének ismertetése. Századok 11. (1877) 586-598., 587.; Deák Farkas: Szalay Ágoston emlékezete. (Értekezések a történeti tudományok köréből) Bp. 1879. 111
