Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

II. KÖZLEMÉNYEK - Ritoók Ágnes: Krystof Kropac z Nevédomí a na Bzenci sírköve a Magyar Nemzeti Múzeumban

Ritoók Ágnes

KRYSTOF KROPAC Z NEVÉDOMÍ A NA BZENCI SÍRKÖVE A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN

1910-ben a szakolcai (Skalica SK) polgármester megkeresése nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségosztálya - Éber László javaslatára - töredékes sírkövet vásárolt Sza- kolcáról, Timföld Vilmostól.1 A darab 1998 óta állandó kiállításon, a középkori kőtárban látható. Az egykor alatta nyugvó halott kiléte és a kő hosszú szakaszon épen maradt felirata - az 1535 évszám kivételével - mind ez ideig homályban maradt. A darab a szak- irodalomban ismert volt, részletes leírása és cseh („szláv") nyelvű köriratának megmaradt részlete azonban e közleményben olvasható először.1 2

A sírlap nagysága 216x70x27 cm, vöröses homokkő, nagyobb felületen fehéres, meszes lerakódásokkal. (1. kép) A keretét egykor mind a négy oldalon gótikus minuszkulákból álló felirat alkotta, amely sértetlenül, teljes szélességében (10 cm) csak a kőlap felső részén maradt meg. A keretben jobbra-előre tekintő páncélos vitéz áll. Fején Maximilian típusú, felemelt rostélyú sisak van, a nyak peremén zsinórdísz fut körbe. A korai reneszánsz stílusú páncélzat mellvértjének felső részét ugyancsak zsinórdísz szegélyezi, felületén a farkasfogminta az 1500-1520 között itáliai műhelyben készült, viszonylag ritka darabok jellegzetessége. A sisak alól kibukik a sűrű, előrefésült, rövid haj. Szeme nagy, kiülő, az orr és száj sérült, az arc húsos. A hangsúlyosan karcsú derekat keskeny bőrszíj övezi, amelynek vége az öt lemezből álló, rövid szoknyára simul. A karral párhuzamosan, széles közzel bordázott vállvért szélét szegecselt pánt hangsúlyozza. Ugyanez látszik a könyök1 A polgármester első, 1910 tavaszán írt levele elveszett, csupán Hampel József válasza és az ezt követő levélváltás, valamint a számla maradt meg: Magyar Nemzeti Múzeum (továbbiakban MNM), Központi Adattár 130/910, 214/910, 230/910, UN 236/910. Ltsz.: MNM Régészeti Tár 97/1910.

2 Lapidarium Hungaricum I. Szerk.: Horler Miklós. Bp., 1988. No. 155.; Várady Zoltán: A középkori latin betűs epigráfia íráskorszakai, a feliratok érdekességei és kiegészítési lehetőségei. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica 124. (2006) 39-52. 40. (3. jegyzet); Lővei, Pál: Künstlerische Beziehungen in der Grabmalkunst der westlichen und nordwestlichen Gebiete des Königreichs Ungarn im Spätmittelalter. Galéria 2004—2005. Rocenka Slovenskej národnej galérie v Bratislave (2006) 123-138. 135-136. (a 74. jegyzetben közli a felirat néhány részletét is); Lővei Pál-Engel Pál-Radocsay Dcnes-Varga Lívia: A középkori Magyarország síremlékeinek katalógusa. Kéziratos adatbázis (folyamatosan bővítve, a 2018. március 26-i állapot CD-re írva) MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet Adattára. Ltsz.: MI-CT-234. A szakolcai sírkövek feldolgozása: Lővei Pál.

103