Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Kiss Etele: Vértálak - nyitott kérdések

vezéssel „vértálaknak" ismertetése kapcsán igyekszik szintézist teremteni a vonatkozó tanulmányok sokszor igen eltérő nézetei között. Természetesen se terjedelmi okokból, se a közlésre váró anyag lehatárolt jellege miatt nem kerülhet sor e kérdések átfogó megtárgyalására, és minden felmerülő kérdés megválaszolására; igyekszem a fontosabb problémákra összpontosítani. Az első rész a fabrica általános kérdéseivel: a készítés menetével, a lokalizálással és a műhelykérdéssel, illetve elterjedésükkel foglalkozik, míg a tervezett második rész a tárgyak katalógusa mellett a múzeum egyes emlékeinek tárgyalása során felmerülő problémákat: az ikonográfiát és előképeket, datálást, feliratokat stb. veszi számba. Az esetleges hamisítványok kérdése a ma is intenzív gyűjtésük szintén alapvető problémája, ezek világos elhatárolására mindeddig csupán inkább kísérletek történtek, általánosan elfogadott kritériumok nélkül.

A Nemzeti Múzeum e tálainak irodalma tulajdonképp két tételre korlátozódik, az egyik Szalay Imre ismertetése apja, Szalay Ágoston gyűjteményéről 1877-ben, a Századok lapjain, ami a múzeumban őrzött tálak legjelentősebb, 22 emlékből álló együttesére nyújt gyanítható provenienciát: Szalay Ágoston Sopronban lakott 1860 és 63 között, s így ezen a környéken, de legalábbis a nyugat-magyarországi megyékben gyűjthette össze gyűjteményének jelentős részét.6 7 8 A másik Éber László beszámolója az Iparművészet könyve lapjain, ahol az itt közölt, akkor még ép tálakra kitérve magasztalja azok nagy számát, de részletesebb elemzésbe nem bocsátkozik.h

A tálak elnevezése, funkciója, készítési helye

E tárgyakat német nyelvű 15-16. századi forrásokban messigbecken, pekch, beck, schüsl (stb.), azaz (sárgaréz) medence vagy tál elnevezés alatt kell keresnünk. Itáliai forrásokban általában bacili, francia illetve vallon forrásokban plats, bassins (de lation), míg az Ibériai-félszigeten általában bacia (bacio, bassi), bazinica (baçinica), piato (plauto, pilâtes) de oferta néven találjuk meg őket, díszítésüket azonban csak ritkán említik meg. A tálak verőire a vallon (és egyéb francia) városokban az általános batteur kifejezés szolgál, a német forrásokban pedig beckenschläger, peckschldger, beckenmacher, beckenslaer, beckensloer stb. elnevezéssel illetik őket, egyes német városban - például Braunschweigben,

6 A hamisításokkal kapcsolatban elsőként Lockner tett komolyabb megállapításokat, majd Tiedemann i. m. igyekszik egy-két jellemzőt meghatározni, de a felvázolt kritériumok nem találtak osztatlanul pozitív fogadtatásra. Meglepő, hogy a legutóbbi feldolgozások és múzeumi gyűjtemények, vagy jeles aukciók továbbra is számos viszonylag könnyen, akár fotókról is felismerhető hamisítványt tartalmaznak azok megkülönböztetése nélkül, pedig ezek néha még az alaptípusoktól is eltérnek. Néhány rosszul sikerült utánérzést gyakran németalföldi 17. századi tálként könyvelnek el, bár a lokalizálás és a datálás indoklása általában elmarad.

7 Szalay Imre: Szalay Ágoston régiség-gyűjteményének ismertetése. Századok 11. (1877) 586-598., a tálak: 597.

8 Dr Éber László: A bronz és az ón. In: Az iparművészet könyve. III. Szerk.: Ráth György. Bp., 1912. 127-196. 159. és 83. kép.; A Magyar Művelődéstörténet 2. kötetében (Magyar Művelődéstörténet. II. Magyar renaissance. Szerk.: Domanovszky Sándor et al. Bp., é. n.) is megjelent három tál képe a 333. oldalon, leírás nélkül. A Régiségek könyve. Szerk.: Voit Pál. Bp., 1983. Bronzművesség című fejezetében a 238. oldalon egy mondat és a 15. kép erejéig esik szó a tálakról.

7