Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum
nem ezen múlt, mert az egész sóskúti kőanyag 261 Ft-ba került volna, de tulajdonképpen esély sem volt arra, hogy a szükséges 3000 Ft-ot, illetve annak még hiányzó kétharmad részét összegyűjtsék. Bár a helyzet reménytelen volt, a sajtó folyamatosan arról írt, hogy hamarosan felállításra kerül a Kisfaludy-emlékmű. 1858 nyarán például a Nővilág azt írta, hogy még a nyáron felállítják a szobrot a múzeum körüli kertben.1 A szoboravatás elmaradt, csakúgy, mint a következő évben, amelynek végén azt a lapok már 1860 tavaszára prognosztizálták.14 1860. január elsején a Nefelejts című lap már más szobrok felállításával együtt említette a Kisfaludy-szobrot: „Kazinczy szobrát a nemz. muzeum kertjében tervezik fölállítani, hol kortársai Berzsenyi és Kisfaludy szobrával egy nyílt Pantheont képezend." Ezek után úgy látszik nagyobb felpezsdült a Pantheon-eszme körüli gondolkozás, mert 1860 májusában már arról szólt a hír, hogy az említett szobrokhoz csatlakozva még Vörösmarty szobra kerül a kertbe, a négy szobor a kert egy-egy szegletére és a Múzeumkert közepén (a homlokzat előtti részen) az alapító Széchényi Ferenc gróf szobrát állítják föl.1 ' Végül is 1860-ban a Múzeumkertbe kerül a Berzsenyi-, majd 1861-ben a Kazinczy-szobor úgy, hogy Kisfaludy Károly emlékműve marad a múzeumban és a raktárban. 1863-ra megrekedt az ügy, és úgy tűnt, hogy végleg félbe marad, amikor egy múzeumi átrendezés kimozdította helyzetéből. 1870-ben ugyanis a Régiségtár állandó kiállításának 8. termét kiürítették, hogy oda az antik gipszmásolatok kerülhessenek. Az addig itt található szobrok (26 db), domborművek (10 db) a II. emeletre, a Képtárba kerültek, ahol aztán külön egységben állították ki őket. Ebben az együttesben öt Ferenczy- alkotás is szerepelt, de a Kölcsey-szobor és Kisfaludy Károly mellszobra nem. Kölcsey márvány ülőszobrának találtak helyet az épületen belül, de a Kisfaludy-emlék csonka volt és arra várt már évtizedek óta, hogy a Múzeumkertbe kerüljön abban az egységben, amelyben Ferenczy megtervezte. Nem tudni egészen pontosan, hogy 1870-ben hova tették a büsztöt, maradt-e az épületben vagy bekerült oda, ahol a női mellékalakot őrizték. Akárhova is került, 1873-ban Pulszky Ferenc (1814-1897) múzeumigazgató megrendelte a hiányzó architektúrái részeket Jablonszky Vince kőfaragó-, szobrásztól. A később a tizenhárom vértanú ma is álló aradi emlékművét alkotó Jablonszky 2200 139 140 141 142 143 144 139 Nővilág 2. (1858) 24. sz. 380.; 1. még Vasárnapi Újság 5. (1858) 24. sz. június 13.285. 140 Divatcsarnok 7. (1859) 8. sz. december 27.63.; Budapesti Hirlap 7. (1859) 309. sz. december 31. 3. 141 Nefelejts 1. (1859-1860) 40. sz. január 1. 479. 142 Vasárnapi Újság 7. (1860) 19. sz. május 6.227.; 1. még Nővilág 4. (1860) 20. sz. május 13. 317. 143 MNM Irattár, Erem-és Régiségtár iratai 1870., ikt. sz. n.: Jegyzéke azon szobroknak, mellszobroknak és domborműveknek, melyek 1870 évi augusztus 6-ig a m. nemz. muzeum régiségtárából, a képtárba átszállíttattak. Römer Flóris régiségtári őr az első, 1870-ben kiadott régiségtári vezetőben is jelezte, hogy a régiségtári kiállítás 8. termében álló szobrokat a képcsarnokba felviszik. L. Képes Kalauz a Magyar Nemzeti Muzeum Erem- és Régiségtárában. Pest, 1870. 71. 144 Valószínűleg a múzeumépületből kerülhetett ki közvetlenül, mert erre utal a következő, felállítás utáni hírlapi megjegyzés: „Néhány hete hogy árnyékból világba, a muzeum tultömött csarnokainak egyikéből a kertbe vitték és állították föl egy boldogtalan magyar művésznek csaknem feledésbe hanyatlott e szoborművét." L. Ferenczy István Kisfaludy-szobra a muzeum kertjében. Magyarország és a Nagyvüág 12. (1875) 39. sz. szeptember 26. 471M72. (Rajz az emlékműről: 468.) 471. 63
