Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum

ti nyárszaki mulatóké leend az. Hány bel- és hány külföldi fogja azt ama elég sivatag magányban fölkeresni - és kivált télen? Midőn erről elmélkedem, Alvinczynak megcsonkított márványemléke jut eszembe."110 111

Az emlékmű elhelyezéséről alább még szólunk, de most az alkotás folyamatát ismertetnénk, amelyet részben már érintettük, de azért összefoglalóan elmondhatjuk, hogy több más munkája mellett Ferenczy (megbecsültsége csúcsán) 1831- től 1836-ig foglalkozott szorosabban a Kisfaludv-emlékmű megalkotásával. Az 1830 végén kapott szóbeli megbízás után 1831-ben elkészítette a terveket, és 1833 őszén, legkésőbb decemberében el is kezdett dolgozni a szobron; a büszt gipszmintája 1834 tavaszán elkészülhetett, mindenesetre az 1834 júliusában, a Ferenczyvel megkötött és fentebb idézett második szerződés idején már biztosan készen volt és ki is fizették neki az ezért járó honoráriumot. (14. kép) Ekkor már biztosan a mellszobor alá kerülő oszlop megrendelésén is dolgozott, mert ismerjük öccséhez, Ferenczy Józsefhez (1797-1873) intézett 1834. július 10-én kelt levelét, melyben a következőket írja két hónappal korábban kassai lelkésszé választott testvérének: „Ha valamikor jó hives napon még egyszer a Posonyi Granit kö Bányába ki ménnél és ott az emberektől tudakozódnál ha azon tudva lévő oszlopot két darabba nem lehetne-é találni, olly formán mintha két malom követ egymásra tennének, így pjéldának]. ojkáért]. [itt a rajz] Ç azon fekete folt azt jelenti hogy ha ott csorbája volna is nem ártana mivel a' figura hozzátámaszkodván úgy is ki kellene faragni a' kerék oszlopból vagy meg kellene csorbítani." Néhány hónappal később, novemberben már az oszlop Budára szállí14. kép

Ferenczy tervrajza a Kisfaludy-emlékmű talapzati részére, 1832-1833 körül. MTA KIK Kézirattár, jelzet: Tört. 2-r. 13b. (Fotó: Horányi Károly)

110 Szentkláray ]. i. m. 44.

111 MNG Adattár, Ferenczy István hagyatéka 604/1920. Ferenczy öccse ebben az időszakban többször is járt Pozsonyban, ahova kitűnő egyházi szónokként kapott az 1832-1836. évi országgyűlésre meghívást. Nem csoda hát, hogy őt kérte meg bátyja, hogy segítsen neki a pozsonyi bányánál eszközölt megrendelésénél.

56