Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum

D e b r e c z e n i - D r o p p á n Béla

FERENCZY ISTVÁN ÉS A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM

Ferenczy István (1792-1856), „első hazai szobrászunk" élete és működése több ponton kapcsolódott a „nemzet múzeumához". Ezek egy része a művész tudatos választásának volt köszönhető, más része barátai, támogatói által vagy sorsszerűén jött létre. A következőkben ezeket vesszük sorra, különösen részletezve annak az emlékműállításnak a rögös útját, amelynek mementója ma is ott áll a Nemzeti Múzeum kertjében.

A Pásztorlánykától a Kölcsey-szoborig

Ferenczy Magyar Nemzeti Múzeumhoz köthető kapcsolatának kezdetét - legalábbis közvetve - az intézmény alapítójaként tisztelt Széchényi Ferenc gróf fiával, Istvánnal való 1819-es találkozásánál fedezhetjük fel. Ferenczyt a kor legnagyobb szobrásza, Antonio Canova (1757-1822) mutatta be Széchenyinek és ciceronénak ajánlotta mellé azzal, hogy a római múzeumokat a magyar ifjú ismeri a legjobban. A feladatot, ahogy öccsének megírta, a következő szavakkal vállalta el: „...nagy örömömre fog szolgálni, ha a grófnak valamiben szolgálatjára lehetek, mert ez csak igen kevés része lesz azon hálának, mellyel minden igaz magyar tartozik a gróf halhatatlan édes uraatyja emlékének, ki a magyar nemzetnek egy gazdag múzeumot ajándékozott, melyben, mint óhajtom és reményiem, az én műveim is helyet fognak kérni." Ferenczy majd két hétig kalauzolta Széchenyi Istvánt Róma múzeumaiban, de végül - nem tudni miért - a búcsú elég fagyosra sikerült.1 2 Ennek vizsgálata most nem tárgya tanulmányunknak, csak a fenti, 1819-ben írt levél idézett része miatt érdekes a később élete legnagyobb szobrászati tervének legfőbb bírálójával történt ifjúkori találkozás, hiszen ebben említi Ferenczy azt a célját, hogy a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe saját műveivel bekerüljön.

Nem valószínű, hogy első jelentősebb szobrászati művével, a Pásztorlányka címet viselő márványszoborral erre törekedett, de végeredményben már ezzel elérte célját. Ezt a munkát 1820-1822 között Rómában, a híres szobrász, Bertel Thorvaldsen (1770-1844) műhelyében készítette. Ferenczy térdelő görög leányt mintázott meg, aki mélázva néz kedvese után és árnyékának vonalait a porba rajzolja. (1. kép) A fiatal szobrászsegéd 1822 augusztusában fejezte be művét, majd Habsburg József nádornak ajándékozta

1 Ferenczy István levelei. Közzéteszi: Wallentínyi Dezső. Rimaszombat, 1912.126-127.

2 Uo. 127.

31