Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

II. KÖZLEMÉNYEK - Dragan Traian: Két világháború közötti európai idegenforgalmi plakátok a Magyar Nemzeti Múzeum Plakátgyűjteményében

A gyűjtés hiánypótló jellege több irányból is alátámasztható. A szempontok közül kiemelkedik a magyar vonatkozás, tehát a magyar utazóközönségnek szánt magyar nyelvű, külföldi kiadású plakátok viszonylag nagy száma (12 darab). A másik szempont a közös motívumok, ugyanis a két világháború közötti időszakban a magyar alkalmazott grafika és plakátművészet második aranykorát élte. Az anyag egésze valódi európai mozaik az 1934 és 1937 közötti időszakból, ezek 16 európai ország utazási és idegenforgalmi reklámtermékei. Ez erős alapját képezheti egy majdani európai idegenforgalomról szóló kiállításnak, a két világháború közötti időszakból, természetesen a már rendelkezésre álló magyar anyaggal kiegészítve. A begyűjtött anyagban a legtöbb plakát megrendelője egy bizonyos közlekedési vállalat (vasúttársaság vagy tengerhajózási cég), mivel ezen cégek nagy üzletet láttak abban, hogy az egyre inkább kényelmes és gyors járműveikkel szolgálják a kialakuló tömegturizmust. A távolság és az idő már nem jelent akadályt távoli gyönyörű tájak vagy történelmi helyek elérésében, az utazás kényelmesebb, rövidebb és élvezetesebb lett, bárki számára megfizethető áron. Az ilyen típusú, jellemzően pályaudvarokon vagy kikötőkben elhelyezett falragaszok mellett a turisztikai plakátok teljes palettáját megtalálhatjuk az ajándékozott plakátok között. Kulturális rendezvényplakátok, történelmi régiókat, városokat, tengereket, hegyeket és gyógyfürdőhelyeket reklámozó, vidám színekben pompázó utazási ajánlatok egész sora jelzi, hogy Európa államai túltették magukat a nagy gazdasági világválság megrázkódtatásain, az általános gazdasági teljesítmény viszonylagos jólétet biztosított. Ugyanakkor látszik, hogy szinte mindegyik európai ország felismerte azt, hogy az idegenforgalom fontos költségvetési forrás lett. Mindannyiukban nyomon követhető a tudatos, támogató állami beavatkozás az ágazatban. Ott, ahol az érdekképviseleti szervek jelen voltak már a 19. század utolsó harmadában, az idegenforgalom irányítása egyfajta központosítás irányába mozdult, ahol pedig még nem alakultak ki az országos irányító szervek, ott létrehozták őket.1 2 A második világháború előtti Európa utolsó békeéveinek plakátjai sokszínűséget, lendületet és főleg optimista jövőbe vetett hitet mutatnak.

Az, hogy Girardi Kornél Németországban járt ösztöndíjjal és valószínűleg nagyon otthonosan mozgott a német nyelvterületen, így sokkal könnyebben gyűjtött, csak egyik magyarázata annak, hogy miért vannak túlsúlyban a német nyelvű plakátok. Az 1930-as évek második felétől Németország minden kétséget kizáróan Európa vezető gazdasági nagyhatalma, nagyszámú fizetőképes turistával, ugyanakkor nagyon jól megszervezett turisztikai ágazattal, amelynek működése modellként szolgált a többi ország számára is.

Technikai szempontból a leltárba vett plakátok színes litográfiák, négy kivételével (egy osztrák, a belga, a görög és az egyik lett plakát), amelyek a fotográfiát használták központi elemként. Olyan is akad köztük, amely nagyon ritka, az elektronikusan elérhető múzeumi nyilvántartások szerint legfeljebb néhány példány maradt meg. Művészi megvalósítás szempontjából az is örvendetes, hogy döntő részük szignóval el1 Ausztria 12 db; Németország 10 db; Olaszország 8 db; Nagy-Britannia 7 db; Románia 4 db; Csehszlovákia 3 db; Hollandia 3 db; Lengyelország 3 db; Lettország 2 db; Svájc 2 db; Belgium, Bulgária, Görögország, Svédország, Norvégia és Jugoszlávia 1-1 db

2 Például: IBUSZ - Magyarország 1902; Österreichische Verkehrsbüro - Ausztria 1917, ONT - Franciaország 1910, ENIT - Olaszország 1919, ONT - Románia 1936

186