Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
II. KÖZLEMÉNYEK - Gödölle Mátyás: Lovak a posványbán, avagy Széchenyi hintója a Dunában
Pesti Műegyleti kiállításig megtartották, így Széchenyi egykori lakását hosszú időre elfoglalták a festmények. A Podmaniczky Frigyes említette, Széchenyi hintójával történt szerencsés kimenetelű balestről nagyon kevés információnk van. A szerző nem közölte írásában az esemény időpontját, így elsőként a Széchenyi-életrajz legbővebb forrásában a Naplókban kerestük nyomát. Az 1828. december 7-i bejegyzésben meg is találtuk szűkszavú említését: „Lovaim a Dunába estek, vagy inkább ugrottak! A kocsi pozdorjára tört - a lovaknak nem történt komoly bajuk." Mivel 1828-ban Podmaniczky még csak 4 éves volt, nem valószínű, hogy saját emlékére támaszkodva írta volna meg az esetet, valamilyen forrásból később is értesülhetett róla. A másod- vagy sokadkézből származó információt erősíti meg az az eltérés, hogy Podmaniczky a lovak mellett a hintót is sértetlenek írta, míg Széchenyi autentikus sorai szerint az teljesen összetört. Az eset leírásának nem találtam nyomát Széchenyi eddig kiadott levelezésében1 és egyéb írásaiban sem. Nem tudósítottak róla a Hazai 's Külföldi Tudósításokban és a Bécsi Magyar Kurírban, s nem említi naplójában a kortárs eseményekről feltűnően jól értesült Keglevich Jánosné Zichy Adél sem. A Széchenyivel foglalkozó másodlagos irodalomban” sem találtam rá egyéb utalást, így a szűkszavú naplóbejegyzésen kívül eddig egyedül a most bemutatandó ábrázolás gazdagíthatja ismereteinket a balesetről. 2010-ben a magyar kultúra nagylelkű mecénása, az Angliában élő Unger Ödön támogatásából a Nemzeti Múzeum magánszemélytől megvásárolt egy néhány fotográfiából és grafikából álló műtárgyegyüttest, mely a Széchényi családtól származott. A hátoldali feliratokkal azonosított Széchényi Gabriella és Mária Erzsébet gyermekkori akvarellportréin kívül az 5 db S A jelzésű (talán Széchényi Aladár ifjúkori rajzai) dilettáns tájrészlet egyértelműen a Széchényi családi származásra utalt, amit az egyik keret hátoldalára ragasztott „Széchényi Nathália tulajdona" felirat erősített meg. A gyermekek (Gabriella és Mária) anyja Andrássy Nathália (1864-1951) első férje Széchényi Pál unokája, Széchényi Aladár (1862-1936) volt, majd elválásuk után 1907-ben hozzáment Széchényi Lajos dédunokájához, Széchényi Bertalanhoz (1866-1943), így egyik férje sem Széchenyi István közvetlen leszármazási ágába tartozott. A vétel legjelentősebb tétele 16 17 18 19 16 Széchenyi István: Napló. Válogatta, szerk. és jegyzeteket írta: Oltványi Ambrus. Bp., 1978. 581. (Jékely Zoltán fordítása); Eredeti szövege: „Meine Pferde sind in die Donau gefallen, oder vielmehr gesprungen! Der Wagen ging inTrümmer - denen Pferden geschah nichts Erhebliches." Gróf Széchenyi István naplói III. (1826-1830). (Gr. Széchenyi István összes munkái XII.) Szerk. és bev.: Viszota Gyula. Bp., 1932. 281. 17 Gróf Széchenyi István levelei. I—III. (Gróf Széchenyi István munkái III-VI.) Szerk.: Majláth Béla. Bp., 1889-1891.; Széchenyi pesti tervei i. m.; „Ezt köztünk! Isten áldja!" Széchenyi István válogatott levelei. Szerk. és ford.: Kovács Henriett-Körmendy Kinga-Mázi Béla-Oplatka András. Bp., 2014. 18 Gróf Keglevich Jánosné Zichy Adél grófnő naplói a reformkorszakból (1822-1836) IV. Közreadta: Östör József. Budapesti Szemle 251. (1938) 732. sz. 189-212. 19 Zichy Antal: Gróf Széchenyi István életrajza 1791-1860. I—II. (Magyar Történeti Életrajzok XII- XIII. évf.) Bp., 1896-1897.; Bártfni Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. III. Bp., 1926.; Bártfai Szabó László: Adatok Gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808-1860.1—II. Bp., 1943.; Csorba László: Széchenyi István. Bp., 1991.; Oplatka András: Széchenyi István. Bp., 2010. 165
