Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Terdik Szilveszter: Posztbizánci miniatűr faragványok a Magyar Nemzeti Múzeumban
„zsanér" rögzíti a fedlapokhoz, azonban a „hengerkötegek" egy része csak díszítésként szolgál. A kereszt puszpángfaragványának egyik oldalán a megfeszített Krisztus, a másikon a Gyermeket tartó Szűz Mária alakja azonosítható. A faragványokat feltehetően eredetileg csillámlap (úgynevezett máriaüveg) védte, amelyek az évszázadok folyamán elpusztultak. Az egész kereszt földdel erősen szennyezett. Feltehetően a 17. században, vagy a 18. század elején, egy balkáni, talán valamelyik áthosz-hegyi monostorban készült, legalábbis a faragvány.14 A magyarországi anyagban hasonló szerkezete és díszítése van a jóval nagyobb méretű, a mohácsi szerb templomból származó, szintén puszpángfaragványt őrző talpas kereszt fémkeretének, amelyen a faragványos oldalak peremén kördíszekkel tagolt, sodronyzománcos lemezek futnak körbe. Hasonló a két kereszt főnézetét uraló hármas árkádív megformálása is.1 Mind a két tárgy esetében feltűnő, hogy a mester az összeillesztéseknél nem törekedett a tökéletes pontosságra, ami lényegesen csökkenti a tárgyak esztétikai minőségét is. Ha a jelenleg Orn. Jank. Nr 161. leltári szám alatti keresztet összevetjük a Jankovich katalógusnak erre a tételre vonatkozó latin nyelvű leírásával, egyértelművé válik, hogy a leírás nem erről a tárgyról készült.' Jankovich katalógusa szerint ugyanis a 161. tétel görög filigrán munka, ezüst, jól aranyozva, kék zománccal díszítve, négy szederszínű kővel, és amennyire megmaradt, 15 gyönggyel díszítve. „Muszka üveg" (értsd: máriaüveg) alá helyezve egy nagyon finom faragású puszpángkereszt van benne. A kereszt 12. századi (!), a Szekszárdhoz közeli Grábóc „görög" kolostorából származik. Egyértelmű, hogy a leírás nem vonatkozhat a jelenleg ez alatt a szám alatt futó tételre, hiszen az aranyozásnak nincs nyoma, a kövek száma sem egyezik, hiányzik a csillámlap is, de a faragvány sem nevezhető finom munkának. Hogy mikor és hogyan keveredhetett össze a kereszt jelzete, egyelőre nem világos. Van azonban a gyűjteménynek egy olyan keresztje, amelyre alapvetően jól illik a 161. tétel leírása:1 egy kicsi, aranyozott ezüst mellkeresztről van szó, amely filigránnal 14 15 16 17 14 Hasonló sodronyzománc díszítése van az egyik kereszt alakú enkolpionnak a Vatopedi monostorban is, de azon a zománcok színe eltérő. Ezt a darabot 17. századinak tartják. Ikonomaki- Papadopoulos, Y.-Pitarakis, B.-Loverdou-Tsigarida, K. i. m. kát. 91. 15 Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény, Szentendre. Ezt a keresztet archaikus formái alapján 17. századra datálja a kutatás. Vö. Vukovits Koszta-Mudrák Attila: Cpncica upKiieuoyMernmiKa söiipKa. Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény. The Serbian Ecclesiastical Collection. Sammlung der Serbischen sakralkunst. Cem-aH4peja/Szentendre, 2014. [34-35.] 16 Az eredeti Jankóvich-katalógus leírás: „161.) Crux graeci operis filigrani, et argento bene inaurato, atque encausto ceruleo hinc inde decorato confecta, lapidibus mbeis numero quatuor et unionibus, in quantum supermanserant numero quindecim exornata: habens inclusam sub vitro moscovitico locatam aliam emeem ex buxo, subtilissime excisam. - Opus seculi 12—, ex claustro graeci ritus Grabovszka, prope Sexardinum existente, obtentum. Ponderat unius semiunciae tredecim decimas sextas. (13/16)" A szakirodalomban már utaltak erre a leírásra, de a grábóci szerb monostor nevét nem azonosították: „Szekszárd: A görög klastromból: fakereszt ötvös foglalatban. Om. Jank. 161." Nagy Emese: Jankovich Miklós régészeti és műemléki tevékenysége. In: Jankovich Miklós a gyűjtő és mecénás (1772-1842). Tanulmányok. (Művészettörténeti füzetek 17.) Szerk.: Belitska-Scholtz Hedvig. Bp., 1985.122-153.150. 17 5,5x3,5 cm, ltsz.: 1960.526 75
