Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

I. TANULMÁNYOK - Varga Lujza: Magyarország csatlakozása a Nemzetek Szövetségéhez

son el és oly utasításokat adhasson, amelyek az adott esetben alkalmasaknak és hathatósaknak mutatkoznak. Magyarország azonkívül hozzájárul ahhoz, hogy abban az esetben, ha ezekre a cikkekre vonatkozó jogi vagy ténykérdésekről a Magyar Kormány és oly Szövetséges és Társult Hatalom vagy bármely más oly Hatalom között merülne fel véleménykülönbség, amely Hatalom a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagja, ez a véleménykülönbség a Nemzetek Szövetségéről szóló Egyességokmány 14. cikke értelmében nemzetközi jellegű vitának tekintendő. A Magyar Kormány hozzájárult ahhoz, hogy minden ilynemű vitás kérdés, ha a másik fél kéri, a Nemzetközi Állandó Bíróság (Cour permanente de Justice internationale) elé terjesztessék. Az Állandó Bíróság döntése ellen fellebbezésnek nincs helye s a határozat ugyanolyan erejű és érvényű, mint az Egyességokmány 13. cikke értelmében hozott határozatok." Mindezek mindenki számára egyértelművé tették: a háború utáni világ diplomáciáját a Népszövetség kívánja meghatározni.

Annak ellenére, hogy a Nemzetek Szövetségének alapjai szerint egyértelmű lett volna a vesztes államok csatlakozása a szervezethez, a valóságban ezt is tárgyalások és találgatások hosszú sora előzte meg. 1920 második felében a figyelem középpontjába az a kérdés került, hogy vajon felveszik-e a tagok közé a volt központi hatalmakat is, amelyek közül először Magyarország és Bulgária kérelmezte a Népszövetségbe való felvételét.8 9 Ezzel kapcsolatban Giuseppe Motta, Svájc szövetségi elnöke ’ nem sokkal később arról tájékoztatott mindenkit, hogy Svájc minden volt központi hatalom, így Magyarország csatlakozását is támogatni fogja. 10 Magyarország csatlakozását azonban a háború után körülötte létrejövő új államok, Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Románia igyekeztek megakadályozni. Ennek legfőbb oka a határkérdés és a magyar királykérdés, azaz a Habsburg-restaurációtól és annak nyomán a régi monarchia újrateremtésétől való félelem volt. A kisantant tagjai épp ezért ragaszkodtak minden áron a magyar hadsereg minél teljesebb lefegyverzéséhez, valamint a határok végleges rendezéséhez. Ez utóbbi tekintetében az Ausztriának átadandó megyék, azaz Nyugat-Magyarország kérdése volt a legégetőbb, amelynek védelmére magyar csapatok alakultak, és nem egy fegyveres összecsapásra is sor került.

A nyugat-magyarországi határokkal kapcsolatban11 12 1921 februárjában a nagykövetek tanácsa’^ jegyzéket bocsátott ki, amely szerint Bécsnek és Budapestnek továbbra is folytatnia kell egymással a tárgyalásokat. Egy, a jegyzékhez csatolt, a technikai részleteket

8 A magyar kormány már 1920. február 12-én, levélben kérte felvételét a Népszövetségbe. L. Nagy Elek dr.: Magyarország és a Népszövetség. Bp., 1925. 7.

9 Motta később, 1924 és 1925 között a Népszövetség elnöki tisztét is betöltötte.

10 Az MTI jelentése. Genf, 1920. november 1.

11 A békeszerződés megkötése után azonnal felmerült a határkiigazítások kérdése, amely az általános vélemény szerint a Népszövetségre fog majd tartozni. Az azonban a magyarok számára igencsak kérdéses volt, hogy vajon a Népszövetség tényleg figyelembe veszi-e majd a „közérdeket" és hajlandó lesz-e határkiigazításokat végrehajtani. L. Az MTI jelentése. 1920. december 27.

12 A nagykövetek tanácsa 1920 januárjában, Párizsban alakult meg az USA, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán részvételével. Bővebben 1. Osmanczyk, Edmund Jan: Encyclopedia of the United Nations and International Agreements. Routledge, 2002. http://books.google. hu/books?id=aiIOWOLOdKgC&pg=PA434&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false (2014. május 6.)

43