Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

I. TANULMÁNYOK - Steinmacher Kornélia: Az idegenből jött uralkodónő. Jagelló Izabella (1519-1559) alakja a magyar kulturális emlékezetben

hogy az állami jövedelmek kezelése, a tisztségek kinevezése az ő jogkörébe kerüljenek, s még a külügyeket is ellenőrzése alá tudta vonni a követek kinevezési jogával és a határon túli kapcsolattartás, levelezés engedélyhez kötésével. Ám nem csak a körülmények szerencsés összjátéka adta a lehetőséget. Izabella képességei és tehetsége is meghatározóak voltak: műveltsége, fennmaradt írásaiból kitűnő politikában való jártassága, a közéleti szereplésre való rátermettsége - szemben a Gárdonyi sugallta képpel - utolsó éveiben mutatkoztak meg leginkább az erdélyi események kapcsán. És ha jelleméről keveset is tudhatunk, képességeit és adottságait tekintve megállapíthatjuk, hogy fel tudott lépni a reneszánsz donna di palazzo szerepében, pontosabban e nőalak eszményített ideájának illúzióját tudta kelteni képességeivel,37 38 39 s képes volt ezen adottságok által olyan hatalomhoz jutni, amire a klasszikus reneszánsz udvari palotahölgyek közül még az uralkodók legbefolyásosabb kegyencnői se voltak képesek.

Ez az a szerepkör, melyre maga Kemény Zsigmond is ráérzett s megörökített műveiben. A Zord idő és Az Izabella királyné és a remete írója Izabellát kimondatlanul a donna di palazzo asszonytípus alakjához közelíti. Ezzel egyetemben egy nagyon alapos történeti háttérismerettel és történeti gyakorlattal rendelkezve, ’ valamint az írói fantázia szabadságával élve egy minden más szerzőhöz képest összetettebb, mélyebb és árnyaltabb Izabella-képet hoz létre. Noha ez a kép többnyire az eleve hozzáférhetetlen elemek mentén épül fel, bizonyos értelemben mégis kevésbé szubjektív, mint a tudományos igénnyel megírt századfordulós munkák, vagy a reneszánsz emlékiratok.

Az egyik, a királyné tényleges uralkodását jóval megelőző, életéből származó anekdota bizonyos értelmezésben mintapéldája lehet a donna di palazzo lehetőségeinek és képességeinek bemutatására. A királyné itt képes befolyásolni a nagypolitika alakulását - elodázni Buda elfoglalását. A török udvarban ugyanis elterjed az a pletyka a csecsemőről, hogy talán lány, esetleg nem is létezik, vagy nem is a királynéé, ezért a szultán követet küld az udvarba, hogy megbizonyosodjon az igazságról, s annak fényében döntsön a gyermek és az ország jövője felől: „Szolimán Verbőczyt és követtársát nyájasan fogadta, 's egy csauszt Budára küldött, hogy saját embere által János' fiának léteiéről meggyőződjék. Izabella, János Zsigmonddal karjain, zokogva lépett a' csausz elébe, s feloldván fűzőjét, szeme' láttára emtette a' kisdedet. A' csausz letérdelt, 's kezét a' gyermekre tevén, Szolimán nevében megesküdött, hogy e' gyermek fog Magyarország felett uralkodni."40

A testnek a köztérben, hivatalos esemény kapcsán ilyen módon való megjelenítését, ekkor botrányosnak számító hiányossá tett öltözetet41 a szoptatás cselekedete menti fel,

37 Horn Ildikó-. Politikusportrék János Zsigmond udvarából. (Vázlat) In: Horn Ildikó: Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bp., 2005.9-87.10-13.

38 Castiglione, Baldassare: Az udvari ember. (Olasz irodalom, kultúra és művészetek 3.) Bp., 2008. 181-249.

39 Szegedy-Maszák Mihály. Kemény Zsigmond. Pozsony, 2007.215-244.

40 Szalny László: Magyarország története. IV. Lipcse, 1854. 201.

41 Pósán László: A nemiség és a testiség szemlélete a középkor és a reneszánsz idején. In: Amor, álom és mámor. A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kultúrtörténete. Szerk.: Szentmártoni Szabó Géza. Bp., 2002.25-48.43.

37