Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
I. TANULMÁNYOK - Steinmacher Kornélia: Az idegenből jött uralkodónő. Jagelló Izabella (1519-1559) alakja a magyar kulturális emlékezetben
Cassandra-sors Az uralkodóné alakjához, utódaihoz a középkorban ugyanúgy járulhatott valamiféle szentséget sugalló képesség, csodatétel, mint az uralkodók alakjához,2' ugyanakkor a természetfeletti vonatkozás démoni jelleget is ölthetett attól függően, hogy idealizálni vagy kriminalizálni kívánták alakját. Izabella idealizált alakja egyfajta médiumként is megnyilvánul jóslatai által. Jóslatai, az adott pillanatban, a hallgatóság körében hatástalanok maradnak. Környezete a trauma hatására történő kirohanásként tekint a helyette döntő magánszemélyekről, a haza sorsáról és fia jövőjéről szóló, a későbbiekben rendszerint beteljesülő jövendöléseire. Kemény Zsigmond regényében két jelentős jóslat hangzik el. Az első akkor, amikor a tanácsosok meggyőzik a királynét, hogy ne hagyja el a várat, engedjen a török kérésének, és küldje le táborába gyermekét: Egyik áruló alattvalóm azt terjeszti Sztambulban, hogy fiam nem az enyém, a másik, hogy nem a férjemé, a harmadik, hogy leány. Tanácsosaim a trónt nem a jogért védik, mert arról a váradi békében lemondtak, hanem mert uralkodni szeretnek. Gyermekemet féltem, Turgovics, s rémes alakban lép lelkem elébe a jövő. Egyébiránt nem fogok Budáról távozni, de jóslom nektek, hogy a töröknek lesztek szolgái, és mostantól egy hétre már kevés fog közöttetek találtatni, ki ne veszítette volna el önbecsülését. Jegyezd föl augusztus 24-ét; ekkor monda felőled is véleményt Izabella királyné."2' A második jelenetben a német-római császár javára lemondó királyné jósló alakjának legendáját a történeti emlékezet őrizte meg. A történeti források által különböző változatokban fennmaradt szöveg egyaránt lehetne szájhagyomány rögzítése vagy a korona átadását megörökítő irat, de mivel egyikőjük se jegyzi fel az eredeti forrást, az is lehet, hogy a történet csak a történetírók narrációjában létezik, általuk kialakított legenda:2* „Míg a Ferdinánd biztosai e kincset átvevék, a királyné így szólott: - ímé, átadom nék- tek, magyar emberek, a magyar birodalom koronáját és jelvényeit királyotok, Ferdinánd számára. Engedje az ég, hogy nektek, hazátoknak és az összes keresztyénségnek üdvére szolgáljon. De én úgy sejtem, s adná Isten, hogy csalódjam, miként ti ezentúl soha többé e drágaságokkal a ti népetekből, a ti véretekből származott király homlokát nem ékesítitek föl. Nem tudom titkolni azon érzést, hogy rajtam és fiamon igazságtalanság kö- vettetett el; de végrehajtom, mit idegen akarat rám erőszakolt; azonban a megtörhetlen remény vigasztal, hogy fiam, az uralkodásra született és növelt árva, mostani kibujdosá- som dacára majd egykor Isten segedelmével és a ti közreműködéstekkel jogaiba vissza fog helyeztetni." " Az itt idézett Kemény Zsigmond regényben jelen lévő anekdoták mellett azonban meg kell említeni azt is, hogy a szöveg fiktív vüágában a jövendölési képesség nem Izabella sajátja, sőt az ő tehetségét jóval felülmúlja Frangepáné. Az érzelmein sokszor 26 27 28 29 26 Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Magyar dinasztikus szentkultuszok és európai modellek. Bp., 2000.169-302. 27 Kemény Zs. Zord idő i. m. 142-143. 28 Várkonyi G. i. m. 105. 29 Kemény Zs. Zord idő i. m. 463-464. 34
