Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
III. MŰHELY - Radnóti Klára: A Kossuth-emigráció emlékházai - Sumen és Kütahya
Radnóti Klára A KOSSUTH-EMIGRÁCIÓ EMLÉKHÁZAI - SUMEN ÉS KÜTAHYA A világosi fegyverletétel után Kossuth Lajos, az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc vezetője, 1849-ben a független Magyarország kormányzó elnöke emigrációba kényszerült. A „magyar nép Megváltója" 1849. augusztus 17-én Orsovánál lépett török felségterületre, ahol két évet élt. Hosszabb időt Sumlában (a mai Sumen, Bulgária) és a kisázsiai Kütahyában volt kénytelen tölteni, míg továbbindulhatott az Egyesült Államok meghívására 1851 szeptemberében. A török hatóságok (az Oszmán Birodalom magában foglalta a mai Bulgáriát) a kényszerlakhelyül kijelölt Sumlába érkező Kossuthot és kíséretét államfőnek kijáró ünnepélyességgel fogadták. Ekkoriban Sumla közel 20 000 fős polgári lakosságának mintegy fele volt bolgár, de örmények, zsidók, tatárok, cigányok is éltek itt, valamint több ezer fős török helyőrség is növelte a város lélekszámát. Kossuthot a város bolgár negyedében egy jómódú kereskedő, Dimitraki Hadzsi Panov házában helyezték el, itt élt 1849. november 21. és 1850. február 15. között. Tiszttársai hozzá hasonlóan a módosabb bolgár házakban leltek otthonra, míg a közkatonákat a helybeli kaszárnyába kvártélyozták be. Kossuth egykori lakóházát ideérkezésének 100. évfordulóján múzeummá nyilvánították, 1949. november 21-én - a falon lévő emléktábla tanúsága szerint - mint „a magyar nép szabadságért, függetlenségért és demokráciáért vívott küzdelmeinek múzeumát" nyitották meg. (1-2. kép) A Kossuthnak emléket állító kiállítást már akkor is a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai rendezték, s az azóta eltelt időben többször felújították. Sumen városa maga is tiszteletben tartja Kossuth emlékét: a város főutcáján szobrot állítottak neki, s azt minden évben március idusán katonai tiszteletadás mellett koszorúzzák meg. I. Abdulmedzsid szultán befogadta a menekülőket, nem adta ki azokat az osztrák és orosz hatóságok követelésére. Ugyanakkor szigorú őrizet alatt tartották őket, s 1850 elején a Habsburg kormányzat számára legveszélyesebbnek tartott menekülteket Kisázsiába internálták. A renegáltak, akik iszlám hitre tértek, s beléptek a török hadseregbe - élükön Bemmel - Aleppóba kerültek. A jól képzett, harci tapasztalatokkal rendelkező katonák jelentős szerepet játszottak a török hadseregben és annak modernizálásában. A menekültek egy része hazatért, vállalva a börtönt vagy a kényszersorozást, mások maradtak még Sumenben, illetve az Oszmán Birodalom más városaiban keresték a megélhetést. 291
