Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Idegenforgalmi régiók. Képeslapsorozat az 1930-as évekből

Kézenfekvőnek tűnt tehát, hogy amint a külföldi vendégek ellátogatnak hozzánk, minőségi szolgáltatásokat és egyedi élményeket szerezve megváltozhat a véleményük, és másként tekintenek majd Magyarországra és annak a kontinens életében betöltött szerepére. A turizmus lehetett tehát az a híd," mely összeköthetett minket Európával és előmozdíthatta a revízió ügyét. Mindezek mellett nem elhanyagolható az a gazdaságerősítő szerep sem, mely szintén a vendégéjszakák hozadéka volt. A gyenge lábakon álló magyar gazdaság számára különösen fontos volt az idegenforgalomból származó bevétel, és hogy erős valutával rendelkező országokból utasokat csábítsanak Magyar- országra. Európai nagyvárosokba telepített irodák, előadássorozatok, prospektusok, térképek, de még az idegenforgalmi propaganda olyan szokatlan eleme is, mint a külföldön megrendezett magyar bálok’ nyújtotta érdeklődés leleményes kihasználása is, mind-mind Magyarország népszerűsítését, kívánatos úti célként való feltűntetését szolgálták. A nyomtatott szóróanyagok és különösen a plakátok tervezését, a feladat jelentőségét felismerve, tehetséges grafikusokra bízták, akik külföldön is elismert modem alkotásokat hoztak létre.

A külföldi látogatók szimpátiájának megnyerése, és ezen keresztül a gazdaság számára bevétel termelése azonban csak az egyik fontos feladat volt, mellyel a háború utáni idegenforgalomnak szembe kellett néznie. A belföldi turizmus fellendítése szintén nagy kihívást jelentett a Trianon utáni kedvezőtlen körülmények közepette. A századelőre jellemző biztonság és gazdasági fellendülés a polgárság szélesebb rétegei számára is elérhetővé tették az adriai tengerpartot, az erdélyi fürdőket és hegyvidéki pihenőhelyeket.2 3 4 A jól szervezett közlekedéssel kényelmesen megközelíthető, kiépített, bejáratott belföldi üdülőhelyek többsége a határrendezés után viharos hirtelenséggel vált külföldivé. A modem turizmus olyan feltételei, mint a meleg vizű tenger, vagy a síelésre és légúti megbetegedések kezelésére is egyaránt szolgáló hegységek mind az országhatáron kívülre kerültek. A legfájóbb talán a sokak által szívesen látogatott Tátra elvesztése volt. A háború utáni elsőszámú kihívás tehát az volt, hogy az elcsatolt területeken fekvő célpontok helyett új látnivalókat, új régiókat kínáljanak a magyar utazók számára.

A magyar turizmus propagandagépezete meglepően jól működött a 30-as években, átgondolt intézményrendszer és a területen érintett gazdasági szereplők összehangolt munkája jellemezte. Nagy figyelmet fordítottak az igényes információhordozók kialakítására, melynek révén könnyebbé vált a célcsoport megközelítése és mozgósítása. Több más piaci szereplővel együtt a Magyar Királyi Államvasutak is igényes és sokrétű kampányt folyatatott a hazai turizmus fellendítése érdekében. „Utazgassunk hazánk

2 Jusztin Márta: Az idegenforgalom híd szerepének szempontjai a két világháború közötti magyar szaksajtóban. In: Tudományos évkönyv 2002. „Híd kelet és nyugat között". Bp., 2003. 267-272.

3 Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években. Folia Historica 29. (2013) 109-129.

4 A témáról bővebben Kása László: Fürdőélet a monarchiában. Bp., 1999.

260