Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Gál Vilmos: A lövészárkok művészete. Első világháborús frontemlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteményében
Tartalékban A korabeli beszámolók, források és adatok szerint a frontemlékeket elsősorban a front első vonala mögött, a két bevetés közötti időszakban harctéri tartalékban lévő egységek tagjai készíthették. Főként azokra a míves, nagy szaktudást és minőségi szerszámokat igénylő darabokra vonatkozik ez a feltételezés, amelyek elkészítése a legtöbb esetben az ezredekhez tartozó kovács, lakatos, valamint fegyverjavító műhelyekben történhetett. A frissen behívott újoncok közül azonnal kiválogatták a fémipari munkában jártas személyeket és fegyvermesteri továbbképzésre irányították át őket, amint az alábbi, erdélyi katona által írt levélből is kiderül: „...hívtak engem jelentkezem az ezredirodán, nem tudtam elképzelni mit akarnak velem ott. Azt kérdezik mi a mesterségem, mondtam lakatos na ha igen menjek orvosi vizsgálatra el is mentem ott éppen úgy megvizsgáltak, mint mikor berukkoltam jónak találtak elküldték a raktárba uj ruhát faszolni s akkor mondták küldenek Budapestre fegyver mesteri tanfolyamra... Nagyszeben, 1916. június 12."16 Az egyszerűbb, különleges megmunkálást nem igénylő tevékenységek (alumínium kulacsokba karcolt szövegek, rajzok, fafaragások, alumínium gyűrűk készítése) természetesen az első vonal lövészárkaiban is zajlottak. Lehetett a művészi önkifejezésnek egyéb módon is érvényt szerezni, így rajzolni, fényképezni, fedezéket díszíteni, zenélni is. A tartalékba visszavont csapatok életéről számos cikk és fénykép tájékoztatta a hátországban élőket is.17 18 19 Erről tudósít Az Érdekes Újság Szórakoznak a fiuk című cikke: „De igy volt az a többi művészekkel is: a lövészárkoknak meg voltak s ma meg is vannak a maguk festő és szobrász lakói. És emellett kifejlődött a komoly s a játékos amatörség is, hiszen mennyi sikerült rajzot, mennyi jól mintázott szobrot, vagy a fiuk jó kedvének hány tréfás agyagba gyúrt vagy hóból formált sikerült ötletét kaptuk a háború alatt." 1K Másutt hasonló méltató sorokat olvashatunk: „Háborús művészet, még pedig nem az a fajta, amelynek a háború ugyan a témája, de egyébként a legbékésebb polgári munka terméke. Az igazi háborús művészet nem ez. Hanem amelyik ott terem a halál mezőin, a harctereken, ahol valóban a háború forró lehellete termi és nemesíti meg az emberi lélekből önkéntelenül felkivánkozó primitiv háborús művészetet. Nem is tudtunk azelőtt erről a művészetről, nem is sejtettük volna, hogy az ágyuk dörgése közben is kivirágozhatik a művészet, az emberi kultúrának ez a legszebbik virága. [... ] De az már igazi háborús művészet, amikor a halál ellen menedékvárul szolgáló lövészárok falán agyagból kidomborítja a király képét a művészi igyekezésü katonakéz. Vagy amikor, messze orosz-lengyel földön, téglából épit terrasz-szerü, festői bejárást a lövészárkok elé."1J 16 Bocsárdi Károly nagyenyedi katona leveléből. Idézi: József A. i. m. [13.] 17 L. Az Érdekes Újság 4. (1916) 27. sz. július 2.14.; 28. sz. július 9.14.; 30. sz. július 23. 14.; 34. sz. augusztus 20.14.; 38. sz. szeptember 17.14. 18 Szórakoznak a fiuk... Az Érdekes Újság 4. (1916) 19. sz. május 2.25-28. 28. 19 Háborús művészet. Képes Újság 1. (1915) 13. sz. június 20.25. 235
