Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Gál Vilmos: A lövészárkok művészete. Első világháborús frontemlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteményében
A frontemlékek típusai, rendszerezésük Az első világháború frontemlékei közül minden bizonnyal a különféle lövedékek hüvelyéből készült emlékvázák a legjellemzőbbek és a legismertebbek. Ezen reprezentatív frontemlékek készítésén kívül számtalan formában jelent meg a művészi önkifejezés a frontkatonák soraiban. A lőszerhüvelyeken, szétszerelt lőszeralkatrészek sárga- és vörösréz anyagán kívül az alumínium volt a legjellemzőbb fém, amelyet a katonák emlékgyártásra használtak. A fémek mellett a legfontosabb alapanyagok a fronton is könnyen hozzáférhető, illetve könnyen megmunkálható különféle fafajták voltak. Kevésbé volt jelentős a csont, illetve a szaru használata, ám az ezen anyagokból készült reprezentatív tárgyak is előfordulnak a közgyűjteményekben. A felsorolt anyagok mellett a papír, illetve a fénykép is az önkifejezés eszközévé vált a frontkatonák számára. A frontemlékek tipizálását számos szempont figyelembevételével szükséges vizsgálnunk. Tulajdonképpen minden darab egyedi, ha csoportosítani kellene őket, akkor vagy a formához, vagy az anyaghoz viszonyíthatunk. De így sem kezelhetőek típustárgyakként, mert vagy formájuk, vagy mintázatuk kisebb-nagyobb mértékben eltérő. A funkciót tekintve ismerünk használati tárgyakat (öngyújtó, daráló, pohárkészlet, faragott evőeszközök stb.), dísztárgyakat (képkeret, díszdoboz, levélnehezék, asztali dísz, ékszerek stb.), illetve a dísz- és a használati tárgy kombinációját is (például íróasztali készlet, dohányzókészlet, virágváza stb.). Mindezek mellett a grafika, a fényképezés, a játék, a botfaragás, a türelemmunka, illetve a hangszerkészítés is elterjedt volt. A tárgyak művészi színvonala nagy eltéréseket mutat. Az egyszerűbb, átlagemberek által készített munkákat népművészeti jellegűnek lehet nevezni. A szakemberek által készített darabok adott esetben iparművészeti minőséget képviselnek. Kijelenthető a múzeumi gyűjteményekben őrzött darabok ismeretében, hogy a legtöbb tárgy „professzionális munka", tehát megfelelő szerszámparkkal rendelkező szakemberek kezei közül kellett, hogy kikerüljenek. Ismerünk azonban számos egyszerű alkotást is, amelyeken látszik, hogy a készítő nem rendelkezett különösebb előképzettséggel az üyen alkotómunka terén. Néhány nagyon magas szinten kidolgozott frontemlék minden bizonnyal a frontvonal mögötti javítóműhelyekben készült. Az emléktárgyak nagyrészt egyedi darabok, ám számos lőszerhüvely-vázapár is ismert. Kifejezett „sorozatgyártásról" viszont nem tudunk. Ha volt is üyen, kicsi a valószínűsége, hogy esetleges sorozatok darabjai különböző forrásokból egy helyre - például múzeumi gyűjteménybe - kerüljenek.1 ' (1. kép) 15 15 Dr. Závodi Szilvia szíves közlése. Ugyanakkor létezik ellenpélda is. A tanulmány írása közben történt, hogy felbukkant egy, már a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található lőszerhüvely daráló (leltári száma: 93.39.1), „párja". Nemrégiben, véletlenül került elő a dunaharaszti bolhapiacról a szóban forgó darab, amely méretben ugyan nem egyezik (más típusú lőszerhüvelyből készült), ám díszítése és a megmunkálás technikája, minősége ugyanolyan, mint a már múzeumban őrzött tárgyé és kijelenthető, hogy biztosan ugyanaz a mester készítette. L. Műtárgykatalógus 16-17. tételek. A 16. tételszámú darab a már meglévő, a 17. tételszámú az új darab. 233
