Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Gál Vilmos: A lövészárkok művészete. Első világháborús frontemlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteményében
Gál Vilmos A LÖVÉSZÁRKOK MŰVÉSZETE ELSŐ VILÁGHÁBORÚS FRONTEMLÉKEK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM EGYEDI TÁRGYAK GYŰJTEMÉNYÉBEN A dolgozatot Szőke Gábor ötvös-restaurátor művész emlékének ajánlom Az első világháborús katonai emléktárgyak előzményei „Nézem a régen holt apai nagyanyám mindmáig őrzött, pirosbamára érett, faragott, cifrázott mángorlóját és rajta a gondosan karcolt díszítést. Sajátos katonaemlék, ajándék a férjeurától, aki szegényember létére bizonyára nem volt abban a helyzetben, hogy magáról akár fotográfiát is küldjön élete párjának, született Skolnyik Erzsébetnek a messzi szolgálat mezejéről. [...] Nagyon sajnálom [...], hogy [...] nem faggattam ki jobban a mángorló jeleiről, történetéről, arról például, hogy János ura szabadságos cimborájával küldte-é haza, vagy maga vitte tarisznyájában a boldog visszatéréskor a tanyára, az ob- sittal egyetemben?!" Ezzel a személyes, meghatározó emlékkel kezdődik Soltész István El kell menni katonának című írása.' A szóban forgó mángorlót 1898-ban faragta nagyapja, tehát még messze vagyunk az első világégés éveitől. Felvetődik a kérdés, meddig vezethető vissza a katonák emlékkészítésének gyakorlata? A jelenség már a 19. század nagy katonai összecsapásai - a napóleoni háborúk, az amerikai polgárháború, vagy a búr háborúk, Magyarországon az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc - idején felbukkant, tömegessé és „műfajteremtővé" azonban az első világháború révén vált. Az alkotók céljai között szerepelhetett az általuk átélt történelmi események megörökítése, szeretteiknek különleges ajándék készítése, a harctéri szabadidő értelmes eltöltése. Ugyanakkor valószínűleg divattá is vált a frontemlék készítés/ Az első világháborús újságok hamar felfigyeltek a frontművészet megnyilvánulásaira és időről időre cikkeket szenteltek a témának. Érdekességképpen közöltek képes híreket ebben a témakörben, a lakosság pedig a frontemlékek „címzettjeként" vált érintetté. A katonák által előállított emléktárgyakkal, például a Hadsegélyező Hivatal által áruba bocsátott hadifogoly-munkák révén is találkozott a hátország lakossága. A Vöröskereszt is árult hasonló felfogással harctéri hulladékból készített tárgyakat, amelyekre kisméretű, hatszögletű bádogtáblácskát szereltek Világháború emléke felirattal és vörös színű kereszttel. De a háborús években többek között Kertész Tódor is árult 1 Soltész István: El kell menni katonának. A falusi ember és a régi katonáskodás. Bp., 1981. 5. 2 Dr. Sallay Gergely szíves közlése. 229
