Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői az első világháborúban

Ez volt a világháborús emlékműállítás első törvényi szabályozása, de ez nem jelentette azt, hogy csak ezután állítottak volna a háború elesett katonáinak emlékművet. Egy pápai vállalkozás, Krausz Albert fia Kőipartelepe például 1916-ban már így hirdette magát: „Egyszerű és művészies kivitelű emléktáblák és hadi emlékkövek a világháborúban elesett hősök emlékének megörökítésére."1’1 Egyre több helyen került sor erre a gyászmunkára, de valamilyen kontroll kellett ezzel kapcsolatosan is, ezt szolgálta a fent említett törvényi rendelkezés mellett az 1914-1915 fordulója körül létrejött Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottságának (HEMOB) működése. Ez a grémium alapvetően koordináló és kezdeményező szerepet töltött be. Különféle szervezeteket szólított fel emlékművek tervezésére, pályázatokat hirdetett, mintakatalógusokat adott ki. Nemcsak a világháborús emlékművek koncepciójának kidolgozását, a megvalósítás társadalmi ellenőrzését vállalta magára, hanem a művek forgalmazását is. A HEMOB-nál több száz típustervből, szoborkatalógusból választhattak a megrendelők. 1918 elején a Bizottság egy kiállítást tervezett a Nemzeti Múzeum épületében és kertjében, „amelyen az eddig beszerzett tervek nyomán elkészült hadiemlékeket, emléktáblákat és katonasírokat, továbbá az ide vonatkozó terveket és plasztikus modelleket" kívánta megmutatni. A tárlat ismereteink szerint nem valósult meg, viszont 1921 után egyre több megrendelés érkezett a típustervekből. 1924-ben újabb jogszabály született (XIV. te.) Az 1914/1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről címmel, melyben a nemzeti ünnepek közé sorolták a hősi halottak megünneplését, a május utolsó vasárnapjára tett Hősök Emlékünnepét. Egyúttal megszüntették a HEMOB-ot és létrehozták helyette a Hősi Emlékműtervek Bíráló Bizottságát.71 Ezt követően ez a testület adta meg az engedélyt a vüágháborús emlékművek felállítására, így minden bizonnyal a múzeumi emléktáblára is.

A márványtábla felső oldalára - amely a korábbi párkányzat és a bronz rátét dísz miatt rejtve volt - ceruzával feljegyzett évszám szerint a hősi emlékmű 1927-ben készült, talán az év után a III/15. jelölheti az elhelyezés pontos dátumát. Erre vonatkozóan egyelőre nem találtunk egykorú forrást. ' Ugyanakkor az említett helyen még jól kivehető a dátumtól balra Weber József neve, jobbra pedig három másik kiolvashatatlan név, akiknek valószínűleg köze lehetett az emléktábla elkészítéséhez. Ezt követően csak egy házon belüli avatóünnepségre kerülhetett sor, ami megmagyarázná, hogy a korbeli napi és hetilapokban semmilyen híradást nem találhatunk az első világháborús hősök múzeumi emléktáblájáról. Még nagyobb talányt jelent, hogy mikor vették le a fahói, mikor került le az épület pincéjébe. A második világháború utáni években, 69 70 71 72

69 Dunántúli Protestáns Lap 27. (1916) 10. sz. március 5. 4.

70 Magyar Iparművészet 21. (1918) 4. sz. 96. Már az előző évben is tervezték (csak akkor még nem nevesítették helyszínként a Nemzeti Múzeumot). L. Magyar Iparművészet 20. (1917) 7. sz. 205.

71 Ez utóbbi már a belügyminisztérium rendelete folytán következett be. L. Magyarországi Rendeletek Tára 58. (1924) 418. BM 124669. számú körrendelet; BM 247.000 számú körrendelet. A Bizottság a vallás- és közoktatásügyi minisztérium alá tartózott.

72 A korabeli újságokban sem találtuk, ahol pl. van hír a Szépművészeti Múzeum hőseinek a múzeumépület előcsarnokában 1929-ben állított emléktáblájára (A Szépművészeti Muzeum hőseinek emléke. Pesti Hírlap 51. (1929) 23. sz. január 27.12.). 1927-ben az írott források csak a Vasvári emléktáblának a múzeumlépcső északi mellvédjére való elhelyezéséről szólnak.

225