Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői az első világháborúban
került sor a világháború alatt/ összességében mégis azt mondhatjuk, hogy a háború hatással volt a Magyar Nemzeti Múzeum, és benne az Országos Széchényi Könyvtár állománygyarapítási stratégiájára.49 50 51 52 53 54 Hatással volt persze más szempontból is, mint például már 1914. augusztus 5-én a hadiállapot miatt a Néprajzi Osztály anyagának egy részét 32 ládában a Nemzeti Múzeum központi épületének pincéjében helyezték biztonságba. Nagyrészt a Zichy Jenő által gyűjtött tárgyak szerepeltek benne, de öt láda Herman Ottó-féle Pásztorélet- anyaggal volt tele. A Néprajzi Tárnak húsz üres nagy ládája is volt, amelyek korábban a költözködés során voltak használatban, ezeket 1914 végén be kellett szolgáltatni a hadseregnek. " A világháború alatt a legnagyobb gondot a létszámhiány okozta, mely a napi munkamenetet döntően befolyásolta, de a háború előrehaladtával más hiányok is jelentkeztek. Jó példa erre Fejérpataky 1916. június 28-i főigazgatói leirata, amelyben felsőbb utasításra elrendelte az egész intézmény számára az emelkedő papírárak miatt a papírral és írószerrel való takarékoskodást. A rendelkezés többek közt így szólt: „E czélból az összes felterjesztések, valamint a hatóságok és intézetek egymás között történő iratváltásai - amennyiben a szöveg megengedi - féliven történjenek. Alsóbb hatóságok, intézetek vagy magánosok felterjesztéseinek, illetőleg beadványainak véleményezésénél, az utóbbi szövege magára az eredeti iratra vezetendő.""3 Volt azonban olyan anyag is, amivel nem lehetett takarékoskodni, mert egyszerűen hiányzott. 1915-ben például a Régiségtár kifogyott a salétromsavból, amely azt jelentette, hogy kiadványainak megjelenése lehetetlenné vált, mert az bizonyos klisék elkészítéséhez nélkülözhetetlen volt."4 Az év szeptemberében egy minisztertanácsi rendelet nyomán az állami és vármegyei intézményeknél már beszerzési csoportok is alakulhattak, hogy az alapvető élelmiszereket könnyebben, illetve olcsóbban, nagybani áron és 49 Más, külön tervszerű gyűjtés nem folyt, de mégis a hadi célokra rekvirált vagy felajánlott, majd beolvasztástól megkímélt harangokból számos a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Erről részletesen 1. Patai/ Pál: Harangok mentése a Múzeumba ágyúvá válásuk elől. Folia Historica 30. (2014) 139-153. 50 Annak, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak a könyvtárihoz hasonló első világháborús tárgyi gyűjteménye nem jött létre a vüágháború után egyetlen fő oka volt: közvetlenül a Nagy Háború után, még 1918-ban létrejött a Hadtörténeti Múzeum, amely kezdettől fogva világháborús relikviák gyűjtését tűzte ki célul (1. a múzeum első vezetőjének, Gabányi János alezredesnek 1918. november 20-i felhívását). 51 NMI 111/1914. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya ebben az időben a városligeti Iparcsamokban volt elhelyezve. A Semayer Vilibáld osztályigazgató által írt levélből kitűnik, hogy azért küldte a 32 ládányi műtárgyat a főépületbe, mert akkori elhelyezését nem tartotta elég biztonságosnak. Egy évvel később, 1915. július 28-án kelt kérvényében már a visszaszállításukat szorgalmazta többek közt azzal az indokkal, hogy „emberi belátás szerint hazánk fővárosába ellenség lábát be nem teheti s hogy az ország belviszonyai is olyan békések, mint tán még soha." (NMI 162/1915.) 52 NMI 179/1914. 53 MNMI176/1916., OSZKI226,737/1916. 54 MNMI 274/1915. 221
