Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői az első világháborúban

nak kutatása után egyértelműen kijelenthető, hogy a listában szereplő személyeken kívül még voltak katonaviselt, háborút megjárt munkatársak. Továbbá az is megállapítható, hogy az intézmény első számú vezetőjén, Fejérpataky Lászlón (1857-1923) kívül minden rendű-rangú múzeumi munkatársat érintett a háború, hiszen az igazgató őrtől a napibéresekig és a gyakornokokig mindenki kapott behívót. Fejérpataky igazgató is kaphatott volna, de ő a világháború kitörésekor már 57 éves volt. Azért a hátországban ő is kivette a részét a „háborús" szolgálatból azzal, hogy létrehozta és kialakította a Magyar Nemzeti Múzeum háborús gyűjteményét, melyért II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet kapott. Behívták ugyanakkor Varjú Elemért (1873-1945), az Érem- és Régiségtár igazgató őrét, Isoz Kálmánt (1878-1956) a Múzeum főtitkárát, de be kellett vonulnia Schiller Rezsőnek, az intézmény gazdasági hivatal- vezetőjének, és - hogy néhány ismertebb múzeumi munkatársat is említsek - Alföldy András (1895-1981) régésznek, múzeumőmek, Grexa Gyula (1891-1977) művelődéstörténésznek, alkönyvtámoknak, Lajtha László (1892-1963) népzenekutatónak, múzeumi őrnek, valamint Tompa Ferenc (1893-1945) régésznek, múzeumi őrnek is.4 5 6

Voltak azonban olyanok is, akik felmentést kaptak a katonai szolgálat alól. Ilyenek voltak például Gerevich Tibor (1882-1954) művészettörténész, régiségtári segédőr és Hillebrand Jenő (1884-1950) régész, ugyancsak régiségtári segédőr. Előbbit már be is sorozták a hadsereg népfelkelői közé, amikor felettese, Varjú Elemér igazgató őr előterjesztette a szolgálat alóli felmentését, illetve kérte az igazgatót, hogy járjon el ennek érdekében a minisztériumnál. Az indoklás így szólt: „...az a szolgálat, amit a katonai kiképzésben nem részesült egyes ember mint közlegény tehet a fegyveres ezjrejdhöz bevonultak óriási száma mellett számba sem jöhet azzal a pótolhatatlan veszteséggel szemben, amelyet az ilyen magas képzettségi tudós eshetőleges elvesztése a nemzetre nézve jelent. A M. N. Múzeumot a háború folyamán már igen fájdalmas veszteség érte, amikor fiatal, de ifjú kora daczára nagy tudású gyakornokunk, dr. Kerekes Pál a harczmezőn elesett. Sok évnek kell eltelni, amíg e korán elhunyt társunk helyére hasonló képzettségű embert állíthatunk. Ilyen veszteségeknek a zsenge magyar tudományosságot kitenni a rosszúl alkalmazott hazafiasságnak oly tévedése lenne, ame4 Nem szerepel a listán pl. Újhelyi József állattári laboráns, továbbá Szenes Antal és Nagy Géza a Néprajzi Osztály napibéresei (Néprajzi Múzeum Irattára (továbbiakban NMI) 133/1916.) is hiányoznak az összesítésből. Nagyon úgy néz ki, hogy az 1923-as munkatársi gárda alapján készült az említett lista, mert szerepel rajta olyan személy, aki 1914-1918 között nem az intézményben dolgozott. Biztosan ilyen volt dr. Hankó Béla, aki a világháború egész ideje alatt katona volt, de a Nemzeti Múzeumnak csak 1919. november 10-én lett a tisztségviselője (Magyar Természettudományi Múzeum, Tudománytörténeti Gyűjtemény (továbbiakban MTM TGy) Állatán iratok 46/1918.). Közvetlen a világháború után, 1918. december 2-án Fejérpataky László múzeumigazgató minden osztálytól kért egy jelentést, kimutatást a munkatársak háborús részvételéről (pl. NMI 65/1919., Országos Széchényi Könyvtár Irattára (továbbiakban OSZKI) 324/1918.), de nem tudni, hogy ezeket 1923-ban alapul vették volna.

5 Jelentés 1913-1923.19. Gulyás Pál főkönyvtámok kapott még azonos kitüntetést, Varjú Elemér és Sebestyén Gyula osztályigazgatókat pedig királyi udvari tanácsosi címmel tüntették ki (Uo. 20.).

6 Uo. 17-18.

213