Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Középkori miseruhák kutatás- és gyűjtéstörténetéről a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményének néhány kiemelkedő darabja kapcsán

A Sztropkón talált miseruha már feltűnésekor elnyerte a szakértők elismerését és csodálatát. (3. kép) A nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő műtárgy az ezredéves kiállítás történelmi csoportjának egyik lovagtermében'4 elhelyezett vörös bársony kazu- la, melyet a Zemplén megyei Sztropkó község római katolikus temploma küldött be.

A tárggyal részletesebben Pogány Kálmán foglalkozott az Archaeologiai Értesítő 1907-ben megjelenő számában. " Ismertette, hogy a kiállítást követő 10 évben senki nem vállalkozott a tárgy részletes leírására és kutatására. A kétkötetes millenniumi díszmunkában sem olvasható róla még egy rövid említés sem. Pogány csupán Czobor Béla rövid leírását ismeri, melyből azonban a miseruha jelentőségére lehetett következtetni.' „A XV. századból való emlékek sorában az első helyet érdemel" - írta Czobor 1898-ban, megemlékezve a millenniumi kiállítás jelentős egyházi emlékeiről.'

Pogány figyelmét a kazulára Éber László hívta fel, aki közbenjárt a Szépművészeti Múzeum igazgatójánál, dr. Kämmerer Ernő miniszteri tanácsosnál a miseruha kölcsönzése érdekében. A tanulmányozás tehát Budapesten, dr. Fischer-Colbrie Ágoston kassai megyéspüspök engedélyével vált lehetővé.

Az ikonográfia és stüuspárhuzamok keresése mellett a proveniencia kérdésével is foglalkozott Pogány, aki szerint a kazula a várat a 16. és 18. század között birtokló Pethő családtól került a templomba. A többszörösen javított, toldozott-foldozott bélésen alig kivehető felirat olvasható: „1693. Ifjabb Barkoci Júlianna". A nemes hölgy édesanyjának második férje volt Pethő Ferenc. További levéltári kutatásokra a szerző nem vállalkozott, vizsgálódásait inkább a hímzés technikai és az ábrázolatok művészi sajátosságai kötötték le.

Végkövetkeztetése: a készítés ideje a 15. század harmadik negyede (1450-1475), helye Flandria, legfontosabb párhuzama: a Rogier van der Weydennek tulajdonított beaunei oltárkép, mely 1443-1448 között készülhetett.

Két évvel később Kemény Lajos szintén az Archaeologiai Értesítőben adta közre Hol készült a sztropkói casula? című írását.'4 Gyűjtéséből vüágossá vált, hogy Kassán nagyon sok adat maradt fenn a gyöngyfűzőkről és hímvarrókról, akik jellemzően egy céhet alkottak. „A mesterség üzésének ennyi emlékezete, a reánk maradt egyházi ruhák sokasága és kiválósága valószínűvé teszik, hogy a sztropkói casula hazánkban és pedig Kassán készült..."' Az előképek szerinte is a Németalföldre mutatnak, de ez nem bizonyítja, hogy a tárgy ott is készült. Fliszen a magyar gyöngyfűzők is megfordultak a burgundi hercegi udvarban. írásában világosan megmutatkozik az az igény, hogy a bizonyíthatóan nem külországból származó darabokat magyar mesterek munkájának, hazai készítésűnek fogadtassa el a kutatás. 24 25 26 27 28 29

24 Vajdahunyad vár, I. em. 42. szekr. 1507. sz.

25 Pogány Kálmán: A sztropkói miseruha. Archaeologiai Értesítő 27. (1907) 411-431.

26 Uo. 413.

27 Czobor Béla: Egyházi emlékek a történelmi kiállításon. Bp., 1898. 75.

28 Kemény Lajos: Hol készült a sztropkói casula? Archaeologiai Értesítő 29. (1909) 218-221.

29 Uo. 220.

13