Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - T. Orgona Angelika: „Az ország szíve". Klauzál Gábor (1804-1866) személyéhez köthető emléktárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumban
5. kép Simonyi Antal: Klauzál Gábor, 1867 6. kép Simonyi Antal: Klauzál Gábor, 1867 a modellről alkotott képünket. Az 1861. évi portrén még csak itt-ott őszülő középkorú férfit látunk, az 1867. évi festményen viszont már egy őszbe csavarodó, halántékánál ritkuló hajú, fehér körszakállas, idős férfi néz ránk. Öltözete mindkét festményen hasonló az ifjúkorihoz: kigombolt zsinóros kabát, mellény és nyakkendő. Klauzál Gábor különféle ábrázolásait az arcmását megörökítő fényképekkel is érdemes összevetni. (5- 6. kép) Utóbbiak készítője a korszak egyik legjelentősebb magyar fotográfusa, Simonyi Antal (1821-1892). Simonyi festőként kezdte hullámvasútszerű karrierjét, végül mégis a „fényírászatot" választotta. A Váci utcai műterem, ahol Klauzál portréi is készültek, 1856-1867 között működött, és az első e célra épült műterem volt Pesten. A fotós adatai csak a teljes alakos portrén szerepelnek, mégis, a beállításból, háttérből egyértelműnek tűnik, hogy a többi kép is ebben a műteremben készült.1 Többek között Klauzál Gábor portréja is látható az 1848-as kormánytagokat ábrázoló tajtékpipán. (7.a-b kép) A pipázás szokása a korabeli férfiak számára nem csupán 15 15 Szakács Margit: Simonyi Antal a hazai fényképezés egyik úttörő egyénisége. Cumania 3. Historia. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei (1975) 249-262.; Sümegi György: A képíró Simonyi Antal. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. (1989) 43-60. http://epa.oszk. hu/02000/02030/00023/pdf/HOM_Evkonyv_27_043-060.pdf (2016. június 27.) 114
