Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Radnóti Klára: A Schunda család és a Nemzeti Múzeum - a magyar hangszergyártás emlékei a múzeumban

tudták a hanyatlást megállítani, s az egykor sikeres, 1847-ben alapított cég, miután zongoragyártással is megpróbálkozott, 1931-ben csődbe ment.11 12 13

Bukása nem kirívó a magyarországi hangszergyártás történetében, épp ellenkezőleg, aránylag hosszan tartó virágzása, üzleti sikerei szokatlanok hazai viszonyaink között. Hisz a hangszer soha nem volt elemi szükséglet, mindig is luxusterméknek számított, relatíve kis igény mutatkozott rá. Viharos történelmünk következtében Magyarországon a gazdasági, társadalmi fejlődés elmaradt Európa szerencsésebb, nyugati felétől, a hangszerhasználat is ezt követte, ezért aztán nálunk viszonylag kevesen tudtak hangszerkészítésből megélni, s a magyarországi hangszeripar megmaradt helyi jelentőségűnek. Fokozottan érvényes ez az olyan nagy befektetést igénylő ágazatnál, mint a zongoragyártás ' - nem csoda, hogy Schunda Károly végül ebbe bukott bele. A legismertebb, legsikeresebb magyarországi hangszerész-dinasztia sorsa jól mutatja a magyar hangszergyártás sajátosságait, problémáit, s a cég mintegy 80 éves története a 19. század közepétől, az 1848-49-es szabadságharc kihívásaitól, a céhes ipartól az 1920-as évek gazdasági válságáig, a modern kapitalista termelés nagy megrázkódtatásáig tart. A múzeumba bekerült tárgyakkal és dokumentumokkal pedig lehetőségünk nyílik arra, hogy nyomon kövessük ezt a sok szempontból kivételes hangszerész-történetet.

A cég alapítója, Josef Schunda (1818-1893) a csehországi Sibrin községben született egy uradalmi gazdasági ügyintéző családjában. Az iparvidéken, ahol nagy hagyományai voltak a hangszergyártásnak, a széles körben nagyra tartott hangszerkészítés vonzotta a fiatal Schundát is, aki Prágában, Johann Horák műhelyében tanult, majd a céhes szabályok szerint útra kelt, s vándorévei alatt Bécsben, Ferdinand Hell üzletében töltött hosszabb időt. Ezután jött Pestre az 1840-es évek elején, s itt Juul Keresztély segédje lett. „Christian Juli" fafúvós hangszerkészítő mester a pesti hangszerkészítő céh mesterkönyve szerint 1836. október 2-án lépett be a céhbe, s 1845. január 2-án halt meg. Halála után özvegye vitte tovább üzletét, Josef Schunda pedig segédből üzletvezetővé lépett elő. 1848. január 23-án jegyezték be a céhkönyvbe, mint fafúvós hangszerkészítőt, s a ceruzás megjegyzés szerint 1858-ban hegedűkészítői jogokat kapott a város vezetőségétől, anélkül, hogy tanulta volna azt.1 A tényekre szorítkozó céhkönyvnél bővebb adatokat szolgáltat Schunda Vencel József, az ipar folytatója, mikor - immár elismert üzletemberként - visszaemlékszik cége alapítására. Könyvéből megtudjuk, hogy Josef Schunda - a kor bevett szokása szerint - feleségül vette volt mestere özvegyét 1847-ben, s ezzel együtt a céhmesteri méltóságot is elnyerte. Az 1848-as események - amelyek a legtöbb hangszergyártót a tönk szélére sodorták - a Schunda-céget inkább megerősítették, mivel hadi megrendelésekhez jutott, majd a szabadságharc után a lovassági és a vadászezredek is tőle rendelték meg hangszereiket,

11 A Schunda-cégre vonatkozó rövid összefoglalót 1. Radnóti K. A Hangszergyűjtemény i. m. 433.

12 Radnóti Klára: Zongorakészítés és zenekultúra Magyarországon a 19. század első felében. In: Bútorművészet Magyarországon 1800-1850. Szerk.: Rostás Péter. Bp., 2012.99-120.

13 JOSEPH SCHUNDA / Holz-Blas Instrumentenmacher/ 23 Jäner 1848/ Am Jahr 1858. erhielt Schunda ein Geigen Macher Meister Recht, durch die Stadthalterei, ohne dass er je die Geigen Macherei, gelernt hat. (Gábry György: A pesti hangszerkészítő céh mesterkönyve. Folia Archaelogica 21. (1970) 197-198.)

136