Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Körmöczi Katalin: Egy 19. századi nőideál. Deák Ferenc levele Vörösmarty Ilonához
A Vörösmarty kíséretében Pesten tanuló Perczel fiúk atyjuktól, Perczel Sándortól kapott intelmeket utasítás zárja: „Ezen levelemet eltegyétek, és minden tsötörtökön elolvassátok fönt szóval, de úgy, hogy az egyik olvasván, a másik kettő tisztelettel hallgassa Édes Attyjának Szent oktatását."3 Más hangot üt meg Deák, mellőzi a fiúknak szóló számonkérő atyai szigort, és mellőzi a lányok emlékkönyvébe szánt sorok negédjét. Gyámleányához szólva az atyai szeretet hatja át a levelet, és a felelősség érzése mellett a közvetlenség jellemzi szavait. A levél szerkezete is erősíti az írás közvetlen hangvételét. Deák mintegy keretbe foglalja intelmeit, amelyekkel minden frázistól mentesen erkölcsi ideált állít a boldogság elérésére képes személyiség megrajzolásával. Deák Ferenc életbölcsele- te szerint: „...boldogságunk nem csekély részben önmagunktól függ és boldogtalanságunkat többször okozzák önhibáink, mint mások gonoszsága". Bár az emberek „... gyakran kíméletlenül ítélik meg tetteidet, és legfőbb cserébe adnak örömet örömért, szeretetet szeretetért s még jó szerencse lesz, ha e cserében is meg nem csalnak." - írja. Záró sorokban a levél indító okára tér: „...mert szeretlek, azt óhajtom, hogy a jóságnak s ez által a boldogságnak emberileg lehető legmagasabb fokát érhesd el. A jóság is alapföltétele a boldogságnak. Rossz ember lehet szerencsés, de boldog nem lesz soha." A tiszta erkölcsiségnek az elvi alapjait rögzíti, előbb az általános, a tiszta emberiesség kritériumait írja le, majd az emberi kapcsolatok kezelésének filozofikus és gyakorlati oldalát érintő tanácsokat fogalmaz meg. Hangsúlyozza a személyiség magatartásában a tudatosságot, - amely bizonyos önvédelmet is biztosít, - az önbecsülés szükséges voltát és a túlbecsülés, a hiúság veszélyét, és óv a túlérzékenységtől: „Ne latolj tehát érzékenységgel minden szót..." inti Vörösmarty Ilonát „az atyai szeretetnek komoly, de szíves szavaival". Felkészítő, féltő szándék vezeti tollát: „...kilépsz a világba az emberek közé, kik saját érdekeiket a te boldogságodnak föl nem áldozzák. Kevesebb szeretettel, több szigorral, s gyakran kíméletlenül ítélik meg tetteidet..." Az önérzet, az önérdek, az áldozatkészség, a szeretni tudás, az igazságosság mentális összefüggéseit megvilágító gondolatai erkölcsi bázist építenek az emberi tartáshoz, és a minden ember emberi méltóságát tisztelő magatartáshoz. A bázis építőkövei között ott szerepel a kötelesség érzése a hanyagsággal szemben, s a lemondani, az adni és a szeretni tudás képessége. Gyámleányáról lévén szó, kitér arra is, hogy a nőkkel kapcsolatban mit tekint ő ezeken felül is fontosnak. Megszólal a nőkről véleményt alkotó férfi, s miközben Vörösmarty Ilonához szól, megrajzolja saját női ideálját. „Nem szeretem azon prózai lelkületű nőket, kiknek kedélye az anyagiasság bilincseiből menekülni s a mindennapiasság színvonalán felülemelkedni nem képes..Nem szereti azokat, akik „...a holdvilágnak is csak akkor örülnek, midőn úton vannak, vagy vásznat akarnak fehéríteni. De a túláradozó, ábrándos érzelgőket sem szeretem, kik holdsugárból, harmatból és virágillatból szövögetik azon ködfátyolt... Járj te, kedves leányom e két szélsőség között a középú ton. Prózaiak az élet gondjai, légy azokkal te is prózai... De ne engedd, hogy lelked az anyagiasság prózájában végképp elmerüljön... Élvezd azon 5 5 Perczel Sándor fiaihoz írott levele 1824. jan. In: Vörösmarty Mihály i. m. 18. Levelezés II. 277- 278. 112
