Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Kiss Erika: Új életre virrasztott haj dánkor - Egy mentekötőről

Kiss Erika

ÚJ ÉLETRE VIRRASZTOTT HAJDANKOR - EGY MENTEKÖTŐRŐL

A műgyűjtésnek is megvannak a maga sztárjai, jól ismert nevei. Közülük többekét a hagyatékukból létrehozott múzeumok, kiállítási egységek viselik, elsősorban Eszak- Amerikában. Hazai gyűjtőink talán kevésbé ismertek, noha tevékenységük nélkül ma bizonyára szegényebbek lennénk. Közéjük tartozik Jankovich Miklós és Herzog Mór Lipót, a hazai műgyűjtés történetének két állócsillaga. Szinte semmi közös sincs bennük: más kor, más társadalmi közeg, másfajta gyűjtői attitűd jellemezte őket. A műgyűjtés azonban olyan vidék, ahol a legváratlanabb pontokon kapcsolódik össze két ilyen eltérő (gyűjtői) életpálya. A kapcsolatok hálója pedig tovább szövődik, bonyolódik a gyűjtés közösségi formájában, a múzeumokban. Egy ilyen háló finom szálait szeretném itt összefogni egy szintén jeles gyűjtő, Németh Annamária, Csibi tiszteletére.

2011 májusában a Christie's New York-i aukcióján a Rockefeller Centerben különleges emlékegyüttest árvereztek. A tárgyak Herzog Mór Lipót budapesti bankár egykori gyűjteményéhez tartoztak 1934-ig. Herzog gyűjteményéből jobbára a festmények voltak ismertek, de az Andrássy út 93. alatti Herzog-palota egy jelentős ötvösgyűjteménynek is otthont adott. Herzog 1934-ben elhunyt, a kalapács alá kerülő ötvöstárgyak egyik örököse, a II. világháborúban menekülni kényszerülő Herzog Erzsébet révén jutottak az Újvilágba. A New York-i árverésen szereplő Herzog-műtárgyakat a magyar állam vásárolta meg, őrzésükkel pedig a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg. A 29 tétel hazatért, a múzeum kiállításon mutatta be, amelynek katalógusa is megjelent.1 2 3 A kézirat lezárását követően, egy előadásra készülve „vettem elő" Jankovich Miklós jól ismert arcmását, Pesky József 1823-ban készült festményét, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka őriz.“ (1. kép) A büszke tartású Jankovich arany- és ezüstsújtással gazdagon meghányt zöld dolmányban és vállára, panyókára vetett mentében ült modellt a festőnek.1 A sokszor látott képmás egyik részletén azonban most megakadt a szemem, megdobbant a szívem: Jankovich mentekötőjében az Ötvösgyűjtemény egyik új

1 Ötvösművek az egykori Herzog-gyűjteményből. Szerk.: Kiss Erika. Magyar Nemzeti Múzeum, Bp„ 2015.

2 Ltsz.: 60.17. L. Jankovich Miklós (1772-1846) gyűjteményei. Szerk.: Mikó Árpád. Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 2002. 10-12.; Aere perennius. Ércnél maradandóbb. Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum 200 éve. Szerk.: Ferenczy Endréné. Országos Széchényi Könyvtár, Bp., 2002. Kát. 75., 85.

3 A festményről készült metszet képaláírásában Jankovich így szól az utókorhoz: „Atyáinknak hőstetteit, divatit, müveit enyészetnek örvényéből kiragadtam ... 's szerentséssen feltalálván viszsza térítettem ... 's temettetett magyar hajdankort új életre virrasztottam."

85