Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Prékopa Ágnes - Orosz Péter: Az Iparművészeti Múzeum francia forradalmi zsebórája

és olcsó, orsójáratú szerkezet kiegyenlítőcsigával, zománcos számlap. A számlapokon szereplő zománcfestésű forradalmi szimbólumok - például frígiai sapka, fasces, kakas - megformálása a legtöbb esetben nemcsak kiemelkedő művészi kvalitással nem rendelkezik, hanem kifejezetten a rajzi rutin hiányát mutatja.12 A számlapok egyszerű és már-már tüntetőén szerény igényű képi világát a korszak tárgykultúrájának más műfajaiban is megtaláljuk. A kör alakú mezőbe komponált dekoráció miatt itt leginkább a forradalmi fajansztányérokra érdemes gondolni; a korai kutatás által „faiences patriotiques" néven is említett forradalmi fajanszedények egyik fő készítési központja Nevers volt.1 Ezeken egyszerű, néhány vonallal megrajzolt motívumok láthatók a forradalmi szimbólumoktól egészen az emberalakokig, helyenként felirattal kiegészítve. Mind a motívumok megformálása, mind pedig a feliratok írásmódja kevéssé képzett, kevéssé rutinos festőket feltételez. A 18. század második felében az igényesebb óraszámlapok zománcfestését készítő mesterek között neves porcelánfestők is voltak;14 15 a ritkának számító, kiemelkedő kvalitású forradalmi számlapok is ilyen tanultságú mesterek munkái lehetnek - feltehetően az Iparművészeti Múzeum darabjával együtt.

A forradalmi zsebórákról azt érdemes még egészen röviden megjegyezni, hogy nem tekinthetők tipikus accessoire-nak. A 18. század legvégére ugyan a zsebóra meglehetősen széles körben elterjedt, de még az egyszerűbb és olcsóbb darabok sem szűntek meg státuszszimbólumnak lenni. Egy sans-culotte-nak a mindennapi életében nemigen volt szüksége zsebórára - míg például a tányér megkérdőjelezhetetlenül az elemi szükségleteket betöltő tárgyak sorába tartozott. Igaz, a forradalmi fajanszedények a rajtuk lévő ábrázolások, illetve feliratok miatt kommemoratív tárgynak tekinthetők, ez pedig a forradalmi zsebórákról is feltételezhető.

A ráció kora egyik jellegzetes gyakorlati megnyüvánulásának tekinthető időszámítási reformnak, egyszersmind a megelőző politikai rendszer minden lehetséges tekintetben való felülírásának tárgyi dokumentumai a zsebórák.1’ Az új időszámítás, amely 1 napot 10 órára, 1 órát 100 percre, 1 percet pedig 100 másodpercre osztott, nemcsak az órásmestereknek okozott fejtörést, hanem az órahasználóknak is. A Gergely-naptár szerinti 12 óra a forradalmi időszámítás 5 új egységének felelt meg, így az időben való

12 Les heures révolutionnaires i. m. például a 226., 259. és 292. oldalon reprodukált számlapok, illetve zsebórák.

13 Egy korai publikáció, amely ezt az elnevezést használja: Champfleury [Jules François Félix Husson]: Histoire des faïences patriotiques sous la Révolution. Paris, 1867.

14 A leggyakrabban említett ilyen porcelánfestők közé tartozik Joseph Coteau, aki 1780 és 1784 között dolgozott Sèvres-ben, vagy a Dubuisson néven ismert Étienne Góbin, akinek a működése 1756 és 1759 között dokumentált ugyanott.

15 Ezért vette követendő példának a múltat végképp eltörölni kívánó proletariátus diktatúrája is, amely a Szovjetunióban indított naptárreformot, de az csak az év felosztását változtatta meg, a napét nem. Érdemes itt megemlíteni egy kortárs, deklaráltan apolitikus, de ugyancsak utópiának bizonyult rendszert: az ezredforduló közeledtével éppen az időzónák kiküszöbölésére és az időszámítási tradíciók fölülírására dolgozták ki a Swatch kutatói a decimális intemetidőt, amely azonban - legalábbis egyelőre - nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat. A Biel Meantime (BMT) néven ismert időszámítás hivatalos indulásának dátuma 1998. október 23., honlapja: http://www.swatch.com/en/intemet-time (2015. augusztus 28.).

77