Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
Csorba László: Csibi 80
CSIBI 80 Sokféle tudományos életmű létezik a bölcsészet világában. Van, aki Klió ihletésére tucatszám írja a könyveket és tanulmányokat. Van, aki ásójával a föld mélyét faggatja és onnan hozza föl a napvilágra régen elfeledett korok és civilizációk emlékeit. Van, aki az érdeklődő ifjúságot okítja-tanítja, nem középiskolás fokon. És van, aki régi tárgyakat gondoz, szenvedéllyel, precizitással, igazi szerelmes odaadással, hogy végül szépséges múzeumi gyűjteményeket formáljon belőlük. Ilyen életművet épített a Magyar Nemzeti Múzeum javára T. Németh Annamária - barátainak, kollégáinak, tisztelőinek mindmáig: Csibi. 1957 nyarán kapott művészettörténész diplomát és szeptemberben belépett az akkoriban 155 éves intézmény kapuján. A Nemzeti Múzeum lett ez első és egyetlen munkahelye. A frissen szervezett Újkori Osztályra került, abban az időszakban, amikor számos gyűjtemény alapszerkezete kialakult. A fiatal muzeológus ekkortájt heti rendszerességgel végigjárta a BAV műkereskedéseit, hogy minden felbukkanó tárgyról tudomást szerezzen. Kollégái egyfelől elképesztő vizuális memóriáját csodálták, másfelől azt a kiterjedt „szociális hálót", amelyet a műtárgyakkal foglalkozó társadalmi „alcsoportok" (egykori tulajdonosok, műkereskedők, becsüsök) körében kiépített, és amelynek derűs, humorral teli, de szükség szerint igencsak határozott egyénisége állt az informális középpontjában. A történeti gyűjteményekben T. Németh Annamária volt az egyik első művészettörténész, aki értő módon vette gondozásba az Újkori Osztály iparművészeti tárgycsoportjait: a kerámia-, üveg-, bútor- és háztartási gyűjteményt, egy ideig a dokumentumgyűjteményt is. Az 1958-ban kezdődő nagy revízió és az 1962-ig tartó leltározások során szinte minden tárgy „átment" a keze között, és amit róluk megfigyelt, kikutatott, ezer ismerőse révén megtudott, azt elsősorban a leltári kartonokon örökítette meg. Tanulmányt keveset írt, bár jeles publikáció mindahány. Végtelen tudását elsősorban a tárgyakról való beszélgetésekben osztotta meg a köréje sereglő pályatársak, majd egyre fiatalabb kollégák, végül a tanítványok tucatjaival. Sokféle nemes szenvedélye közül is kiemelkedik az újkori Ötvösgyűjtemény, amelynek hivatalosan 1963-tól lett a referense. Az 1960-as évek nagy ezüstfelvásárlásai során olyan nagyságú és jelentőségű emlékanyagot gyűjtött be, ami gyökeresen átformálta ezt a gyűjteményi tárgycsoportot. Szinte minden jelentős mestertől, egykori ötvösközpontból sikerült főműnek számító munkákat beszereznie. Néha kiszaladt a városba, és amikor visszaérkezett, táskájából nemesfém ékszercsodákat borított kollégái elé a múzeumi asztalra... és izgatottan mesélte, hogy a szó szerint a beolvasztás előtti végpillanatban sikerült kikunyerálnia ismerőseitől, miután megesküdött égre-földre, hogy összeszedi valahogy a vételárat... Ha bárki megköszönte neki az önzetlen segítséget vagy egyéniségétől lenyűgözve lelkendezni kezdett a „Csibi-jelenségről", hamar leállította egy félmosollyal és e szavakkal: „Tettem a dolgomat." A szakmai jóbarátok nevében e kötet Csibi 80. születésnapja alkalmából pontosan ezt köszöni meg őszinte szeretettel és megbecsüléssel: hogy oly nagyszerűen „tette a dolgát." Csorba László 5
