Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Ridovics Anna: III. Károly pozsonyi koronázási érmei nyomán készített delfti fajansz tányérok

A porcelán terminológia elfogadott volt a 18. században is. Egy 1787. évi lexikon szócikke a delfti fajanszot, mint „Art groben Porzellans" említi, azaz durva porcelánféleként írja le.47 48 49 50 51 52 A márgás agyag alap tette lehetővé, hogy az edény falát vékonyra formálják. Ezt kívül-belül opak fehér ónos máz borította. Mindezek mellett egy harmadik fontos készítéstechnikai összetevője is volt a sikernek. A kétszer égetett, megfestett mázas termék egy harmadik égetés során csillogó, üveges plusz ólommázas borítást kapott (kwaart). (Ez az itáliai coperta holland megfelelője.)

A kínai háborúk miatt kezdtek el a hollandok Japánnal kereskedni. Az Imari kikötőjéből érkező úgynevezett Arita (a város ahol készítették ezeket) vagy Imari-porcelánok egy típusa különösen népszerű lett Hollandiában 1700 körül.4S Máz alatti kék díszítmény, máz feletti vörössel, arannyal festett dísz. Japánból, akárcsak korábban Kínából külön rendeltek edényeket a holland piac részére. Ezt a típusú japán porcelánt főképp az invenciózus „De Grieksche A" műhely tudta imitálni magas művészi fokon. Az aranyozott delfti tálak (Delft doré) külön kategóriát jelentenek speciális kivitelezési technikai bravúrjuk miatt. Az Imari-stílusú színpaletta és az aranyozás létrehozása nagy szakértelmet igényelt. Két plusz égetést kellett alkalmazni, ami növelte a gyártási kockázat hibalehetőségét és az árakat. Az első, zsengélő égetés után a biskvit cserépre került a fehér ónos máz, amelyre még nyersen festették a kék dekorációt. Ezután következett a mázraégetés 950 fok körül. A vasvörös dekorációt és az esetleges további színeket ezután vitték fel és alacsonyabb hőfokon, 600 fok körül égették rá az edényre. Az aranyozást muffelkemencében, 200 fok körül rögzítették. " Ezeknek az exkluzív, különleges áruknak a gyártására Pieter Kocx özvegye, Johanna van der Heul külön megállapodást kötött az aranyozáshoz is értő jeles mesterekkel, hogy csak az ő számára dolgozzanak/' Azonban ezt nem mindig tartották be, mint egy peres ügyből megtudhatjuk. Ezért ismerjük az 1713-ban a műhely számára dolgozó mesterek nevét (Dániel Colier, Eduard de Kooningh en Jan Geleijsz, Bacchus, Adriaan van Rijsselberg). Feltehetően a Nüm- bergben őrzött delfti fajansztálak mestere is közülük kerülhetett ki.

Kabinet „á la chinoise" és holland csempe az előkelő enteriőrökben

Az európai királyi udvarokban a 17. században kedvelt luxuscikk lett a porcelán. A francia, holland, német és az angol előkelő körökben rajongtak a különleges keleti darabokért, nagy gyűjteményeket hoztak létre. Később kitört a chinoiserie divatja. Az érdeklődés a keleti ihletésű delfti, magas minőségű fajanszokra is kiterjedt. ‘ A francia kereskedők a 17. század közepétől vásároltak a „De Grieksche A" választékából. Fennmaradt például

47 van Aken-Fehmers, M. S. Die faszinierende Geschichte i. m. 84.

48 Coutts, H. i. m. 72-73.; van Dam, ]. D. i. m. 122.

49 Aronson, Robert-Lamboy, Susanne: Delftware. Facing East: Oriental Sources for Dutsch Delftware Chinoiserie Figures. Amsterdam, 2010. 82.

50 van Dam, ]. D. i. m. 125-126.

51 van Aken-Fehmers, M. S. De plateelbakkerijen i. m. 69.; 1713. Gemeentearchief Delft, Oud Notarieel Archief 2545,1713. dec. akta: vita az aranyfestőkkel.

52 van Aken-Fehmers, M. S. Dutch Delftware i. m. 93-113.

46