Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
III. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A magyarkeszi római katolikus templom és az ozorai Esterházy-uradalom. Egy homlokzattatarozás tanulságai
A hitbizományban Esterházy Pál halála, 1713 után fiai kormányoztak, majd mivel 1721-ben mindegyik elhunyt, ugyanakkor József fia, Pál Antal kiskorú volt, jó ideig gyámtanács igazgatott.' Ez a régenstanács - amint arra Koppány Tibor rámutatott - 1722-ben rendelte el az uradalmán levő világi épületek, 1724-től kezdődően pedig a kegyúri templomok állapotának nyomon követését, de építkezésekről még ekkor sem volt szó. így Ozorán, az Esterházyak kitüntetett dél-dunántúli birtokközpontjában is csak viszonylag későn 1728-ban építették újjá a plébániatemplomot. Az építésigazgatás felfejlesztését követően erősen centralizált módon, Kismartonban hozták meg az építési ügyekkel kapcsolatos döntéseket/ A hitbizomány felé ráadásul egy ideig nyilvánvalóan a tiszttartók szolgáltatták az adatokat, akik ellenséges érzülettel viseltettek minden, az uradalomtól független kezdeményezés, így az egyházi közösségek iránt is. Jó példa erre a keszi templom esete is. Az új templom alapkőletételére 1741-ben került sor az ozorai, a tamási és az iregi plébánosok jelenlétében, viszont nem kértek hozzá földesúri engedélyt, amint azt Tarnóczy inspektor jelentette május 29-én. Ezért az építkezést leállította, ám amikor a plébánosok a kegyúrnál bepanaszolták Tamóczyt, a kerületi felügyelő „visszavonulót" fújt, félreértésről beszélt. Más szóval: a plébánosok legkésőbb ekkorra már biztosan bírták az Esterházyak jóváhagyását/' sőt nem kizárt, hogy az inspektor megkerülésével már korábban is közvetlenül - vagy a püspök közbenjárását kérve? - a hitbizományhoz fordultak, és nyerték meg annak támogatását. Az, hogy a kegyúr és az illetékes uradalmi tiszt eltérően viszonyult a templomépítésekhez, másutt is kimutatható, igaz, a birtokos hozzájárulása (ha volt ilyen) eleinte csak közvetett módon történt. Tamásiban az uradalmi praefectus negatív hozzáállásáról már szóltunk, ugyanakkor már árnyalja a képet, hogy 1720-ban az uradalom a régi templom elbontott és a várba átvitt építőanyagát visszaadta az új templom építéséhez.“ Kaposváron 1748-ban a befejezés előtt álló új templomot járták be az egyházi vizitátorok, és keserűen jegyezték fel az uradalmi tiszt érdektelenségét és távolmaradását. Ezzel párhuzamosan Esterházy Antal 300 Ft-tal és azzal járult hozzá az építkezésekhez, hogy egy ideiglenes téglaégető létesítését engedélyezte, ami amúgy az uradalom előjoga volt.“ Az uradalmi tisztek és a plébánosok közti ellentétet jól illusztrálja, hogy Magyar- keszin az ozorai uradalom praefectusa, Gyulai Gaál Gábor - nagyjából az építkezéssel egyidejűleg és vélhetően attól nem függetlenül - Keresztúri János attalai plébánost próbálta a faluba csábítani, aki a katolikus hitélet újjászervezésében járatos, agilis ember hírében állt. Végül a plébános 1742-ben máshová került, mert a pécsi püspök 19 20 21 22 23 19 Kállay István: Az Esterházy hercegi hitbizomány központi igazgatása a 18. század második felében. Századok 110. (1976) 5. sz. 853-913.853-860. 20 A hitbizomány és azon belül az ozorai kerületi felügyelőség építésigazgatásának főbb állomásairól a legújabb összefoglalás Koppány Tibor: Johann Georg Wimpassinger, a herceg Esterházy hitbizomány 18. századi építőmestere. Művészettörténeti Értesítő 57. (2008) 1-10.1-2., 4., 8. 21 Koppány T. Ozora és uradalmának i. m. 142. jegyzet 22 B rüszt le, /. i. m. 676-677. 23 Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948. 66. és 18. jegyzet. 294
