Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Szilágyi András: Louis-Armand vagy François-Louis? Kérdőjelek kutatás közben

Ezt a monumentumot a francia forradalom idején, 1793-ban lerombolták.

Ha François-Louis alakja inkább, és jóval élesebb kontúrokkal megrajzolva maradt fenn az utókor emlékezetében, mint bátyjáé, Louis-Armand-é, annak a hosszabb és mozgalmasabb életút mellett más oka is van. Nevezetesen az, hogy az ő halotti búcsúztatóját - temetése alkalmával, 1709-ben - nem kisebb személyiség, mint Jean-Baptiste Massillon (1663-1742), Clermont püspöke mondta el, aki a francia értekező próza kiemelkedő és nagy hatású mestere volt a barokk korban. Érdemes néhány mondatot idéznünk ennek az utóbb nyomtatásban megjelent elokvens barokk szónoklatnak a szövegéből. Ódái emelkedettséggel megírt bevezetésében az orátor nem fukarkodik a dicsérő jelzőkkel: „...très haut, très puissant, très excellent Prince ... que toute la France pleure, que les étrangers regrettent, que nos ennemis mêmes qu'ils dûrent autrefois à sa valeur, honorent de leurs douleurs..."1’ (legméltóságosabb, leghatalmasabb, legkitűnőbb herceg, ... akit egész Franciaország sirat, akinek halálán az idegenek is bánkódnak, akinek erényeit még ellenségeink is - akiknek fájdalmat, gyászt okozott -elismerik...)

9. kép

Louis-Armand de Bourbon, prince Conti. Rézmetszet, 1680

A folytatás arról tudósít, hogy François-Louis ifjúkora óta derekasan vitézkedett az európai csatamezőkön. Több előkelő tiszt életét mentette meg, például Magyarországon. Itt a szerző némi történeti magyarázatot fűz azokhoz az eseményekhez - anélkül, hogy részletesen, pontosan ismertetné őket -, amelyek a magyarországi török hadszíntéren zajlottak mintegy huszonnégy évvel korábban, 1685-ben: „...La France jouissait alors d'une paix que nos victoires et la modération du roi venait de donner presque à toute l'Europe. La seule Hongrie était encore le théâtre de la guerre. Les Turcs, fiers de leurs conquêtes passées, menaçaient le nom chrétien. Le prince, son frère, y vole. Sur des pas si chers marche celui que nous pleurons,... la gloire l'y attend."5 6 7 (Franciaország akkoriban a béke áldásait élvezte, amelyet diadalainknak és királyunk önmérsékleté5 Souchal, François: French Sculptors of the 17th and 18th centuries. Illustrated catalogue. Oxford, 1977.173-174., Nr. 69 (Nicolas Coustou).

6 Oraison funèbre de François Louis de Bourbon, Prince de Conty. Paris, 1709. (halotti búcsúztató) Modem kiadása: Paris, 1887.102-103.

7 Oraison funèbre i. m. 104.

22