Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Az eseményképtől a riportfotóig. A fotográfia a képes sajtóban az 1880-as és 1900-as évek között
hasábjain, nem a piktorializmus irányzatának legszebbjeiként számon tartott, gyönyörű fényhatásokat megörökítő képei, hanem az alföldi pásztorélet - Herman Ottó által is elismert - életszagú dokumentumaiként értékelt felvételei jelentek meg. (2. kép) A lap fényképhasználati gyakorlatából egyrészt kiolvasható a fotográfia művészetként való értékelésének, másrészt a képi hitelesség értelmezésének átalakulása. Bár a Vasárnapi Újság továbbra is nagy hangsúlyt fektetett a művészi értékek közvetítésére - bizonyíték erre a számtalan festmény és műtárgyreprodukció -, a sokasodó fényképek, s azon belül a növekvő arányban használt amatőr pillanatképek nem e misszió eszközeiként jutottak egyre nagyobb szerephez. Ez a jelenség a fényképben rejlő információforrás felfedezéséről, a kortárs történések életszerű megragadását, korszerű közvetítését lehetővé tevő eszközben rejlő lehetőségek felismeréséről, növekvő kihasználásáról tanúskodik. A korszakban leginkább és legsikeresebben a Vasárnapi Újság élt a fényképezést nem hivatásként gyakorlók kínálta lehetőséggel. Az amatőrök aktivitását megnövelő 1896-os évtől 1900-ig a lapban megjelent eseményekről tudósító fényképnek a hatvan százalékát, közel két és félszáz felvételt műkedvelők küldték be, a négy év eseményei közül 65-ről értesítve az olvasókat. Ha a változás nem is volt azonnali és mindent elsöprő, az amatőr képtermeléssel a fényképező olvasó érdeklődése kapott teret a lapokban, ami hatással volt a média és a fogyasztók kapcsolatára, a médiatartalom alakulására. Az amatőr képkészítők megjelenése a „résztvevő média" (participatory media) korai jelenségeként értékelhető.40 A Vasárnapi Újságban az 1890-es években közölt amatőr képeket számba véve az tapasztalható, hogy azok tárgyukat tekintve nem igen térnek el a hivatásos fotográfusoktól megjelent képekétől. Ennek egyik oka nyilván a lap illusztrációs politikája, másrészt talán az is, hogy az 1890-es évek fényképezői még nem rugaszkodtak el a hagyományoktól abban, hogy mit tartanak a sajtóban való megjelenésre alkalmasnak. E tekintetben igazi változást a következő évtized hoz majd a szaporodó zsánerképekkel, s a köznapi emberek életének történéseit, műkedvelő előadásokat, banketteket stb. ábrázoló fotográfiáival, ahogy az erre való igény a Tolnai Világlapjának a valószínűleg az olvasókkal való kommunikációból leszűrt tapasztalat eredményeként közzétett, idézett felhívásában megfogalmazódott. A zsáner változása - a városi életkép Az illusztráció összetétele műfaji szempontból ingadozó volt. A portré és a topográfiai kép uralkodott a fényképek között, de például az országgyűlési képviselők arcképeinek közlése néhány szám erejéig igen megnövelte számukat, egy-egy művészjubileum pedig a képzőművészeti reprodukcióknak kedvezett. A pillanatképek megjelenésével változás kezdődött a sajtóképek műfaji felépítésében. A közérdekű, nagy események - ipari és művészeti kiállítások, tudományos konferenciák, kongresszusok, nagy építkezések, vasútvonalak, hidak, szobrok avatása, temetések, hadgyakorlatok, országgyűlési viták - mellett az arisztokrácia, a felső tízezer 40 A témáról 1. History of Participatory Media. Politics and Publics, 1750-2000. Ed.: Anders Ekström-Solveig Jülich-Frans Lundgren-Per Wisselgren. New York, 2011. 214
