Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

II. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Az eseményképtől a riportfotóig. A fotográfia a képes sajtóban az 1880-as és 1900-as évek között

készítettek. ’ A fotomechanikai úton való sokszorosítás majd az autotípia megjelenése azonban nem szorította ki azonnal a hagyományos reprodukciós technikákat, az új és a hagyományos sokszorosítási eljárások még sokáig együtt éltek a lapokban, ami a legváltozatosabb módon keletkezett és sokszorosított képek elegyét eredményezte. Gyakran egy közleményhez kapcsolódva, egy oldalon láttak napvilágot rajzok és fényképek alapján készült fametszetek, valamint fényképről és rajzról klisé segítségével készült képek. Bár „1885-től lényegében minden technikai akadály elhárult a fotográfia egyeduralkodóvá válása elől, ennek ellenére a sajtógrafika - némileg visszaszorulva - mégis tovább élt és virágzott" - ahogy Demeter Zsuzsanna megállapítja. A századfordulóig terjedő korszakot a rajz és fénykép egyensúlya jellemzi.3 4 5 A lapok büdzséjét érzékenyen érintő gazdasági oka volt annak, hogy a fotográfia képalkotó és reprodukciós technikaként egyaránt egyre meghatározóbb lett, s a lapok az 1890-es évtized vége felé egyre szívesebben nyomták illusztrációikat fényképről. A fametszetek és az autotípiák előállításának költségeiről pontos magyarországi adatok nem ismertek, de külföldi lapok példája arra enged következtetni, hogy az 1890-es évek elején már igen komoly, a költségek akár 80-90 százalékát jelentő megtakarítást jelenthetett, ha egy sajtóorgánum reprodukciós technikaként az autotípiát alkalmazta a litográfia helyett. Az olcsóbb fametszet esetében ez a különbség kisebb volt. A képalkotó fotográfia előretörésének oka szintén technikai eredetű, s az egyre kisebb, egyszerűbb kézi kamerák, könnyen kezelhető nyersanyagok megjelenésében, s velük a fényképezés hagyományos tematikai kereteit és esztétikáját szétfeszítő amatőrizmus terjedésében keresendő.

Milyen hatással volt a közvetlen nyomdai sokszorosítás lehetősége a „vizuális evolúcióra"? A fényképek közvetlen nyomásának lehetőségével és a fényképezők társadalmi bázisának megnövekedésével miként változott a sajtóillusztráció műfaji összetétele? Milyen forrásokból táplálkozott és hogyan bontakozott ki a magyar képes sajtóban a par excellence fotográfiai műfaj a riport? Kik ringatták a magyar riportfotográfia bölcsőjét, s hogyan formálódott az 1900-as évektől a professzionalizmus útján elindult fotóriporteri szakma? Ezekre a kérdésekre kísérelek meg korántsem kimerítően, inkább csak vázlatosan választ adni. Példáim, következtetéseim túlnyomórészt a Vasárnapi Újság és az 1894 végén indult Uj Idők illusztrációin alapulnak. A korszakban megjelenő napilapok közül igen kevés közölt képet, képhasználatuk esetleges, s fényképek tekintetében leginkább a portréra korlátozódik. A képes hetilapok, mint a Magyar Salon, Ország-Világ, Képes Családi Lapok, közül a Vasárnapi Újság tekinthetett vissza a legnagyobb múltra és

3 A. Molnár István [ford.]: A fényképészet a sajtóban. Fényképészeti Lapok 3. (1884) 2. sz. február 35-38., 3. sz. március 53-55.; A lap 1883-ban beszámolt egy pontosabban meg nem határozott, a Meisenbachéhoz igen hasonló eljárásról, melyet Ellinger Illés szabadalmaztatott. (Vegyesek.

„Fontos magyar találmány". Fényképészeti Lapok 2. (1883) 8. sz. augusztus 166-167.) A találmány későbbi sorsáról nincs adat.

4 Demeter Zs. i. m. 112.

5 Ebben az időben Amerikában 10 cm2 fametszet előállításának költsége 5,50 és 8,50 dollár között mozgott, míg egy ugyanilyen méretű autotípia ára már 0,30 és 0,60 dollár volt. Gervais, Thierry: « Le plus grand des photographes de guerre ». Jimmy Hare, photoreporter au tournant du XIX1 et du XX1 siècle. Etudes photographiques 26. (Novembre 2010) http://etudesphotographiques. revues.org/3110 (2015. április 22.)

204