Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról
arab készítésű gyűrű, amely talán a feleségétől, Antiochiából kerülhetett hozzá. Az uralkodói insigniák helyettesítése egyértelműen arra utal, hogy az eredeti jelvények öröklődtek, azaz használták őket az utódok koronázásán is. Ez pedig nyilvánvalóan azt jelentheti, hogy mind Imrét, mind II. Andrást ugyanazokkal a jelvényekkel koronázták, mint III. Bélát. Az együttes legkülönösebb vonása, hogy hiányzik belőle az országalma, illetve az országalma helyett egy körmeneti kereszt került elő a sírból.4 Mivel nincs okunk kételkedni abban, hogy az országalma, mint a magyar királyok általánosan használt koronázási jelvénye szerepelt III. Béla koronázásán is, ugyanis Imre király kettős keresztes országalmája csak III. Béla idején keletkezhetett, ezért joggal merült föl, hogy a körmeneti kereszt bizonyára az országalma, esetleg egy kettős keresztes jelvény helyettesí- tőjeként értelmezhető. Nehéz megérteni azonban, hogy az országalmáról miért nem készült a jogarhoz hasonlóan valami egyszerű utánzat. Az sem tűnik hihetőnek, hogy a királyt eltemető klérus, esetleg Imre király önkényesen helyezett volna a sírba, a világi jelvények közé, egy kizárólag egyházi vonatkozású körmeneti keresztet. Ezzel szemben valószínű, hogy a temetés helye és módja III. Béla végakaratának megfelelő lehetett. A király a székesfehérvári királyi bazilikában, első felesége és gyermekeinek anyja mellett, Szent István király közelében, egy a bizánci császárok porfir szarkofágjaihoz hasonló „vörösmárvány" sírládában, királyi jelvényeivel feldíszítve (regio more) kívánt nyugodni. Bizonyára az országalmának körmeneti keresztre cserélése mögött is egy tudatos, előre elhatározott megfontolást kell keresnünk. A körmeneti kereszt értelmezéséhez valóban adódik egy alternatív megoldás, amely a bizánci császárkoronázások rituáléjához vezet bennünket. A korabeli császárkoronázásoknak ugyanis volt egy olyan része, amikor az előkészületi oltáron elhelyezett, az egyháznak felajánlott és megáldott adományokat körmenetben hordozták meg a Hagia Sophia templomban. A császár alszerpapi öltözetben, arany mandüába öltözve vezette a körmenetet, jobb kezében keresztet, bal kezében pedig jogart tartva, azaz éppen úgy, ahogy III. Bélát eltemették. A körmenet a császáravatásnak ahhoz a részéhez kapcsolódott, amelyben az ünnepélyes felkenés szertartása nyomán a basileiust ugyanazzal a szent jelleggel ruházta föl, mint a papokat, azokkal egyenlő méltóságot kölcsönzött a tevékenységének és egyben 49 Az aranyozott rézből készült körmeneti kereszt egy királysír mellékleteként igen szokatlan. Ráadásul ez a darab egy 11. századi, valószínűleg a székesfehérvári bazilikában már régóta használaton kívül kallódó, nem túl értékes darab. 50 Kovács Éva írja: „Véleményünk szerint a III. Béla sírjában talált körmeneti kereszt egy keresztereklyével összefüggő jelvényt helyettesít, a kutatás jelenlegi helyzete miatt azonban nem dönthető el, hogy keresztes glóbuszt, vagy jelvényként használt kettős keresztet." (Kovács E. III. Béla és Antiochiai Anna i. m. 130.) Takács Imre érdekes felvetése a két lehetőséget egyesíti, ugyanis szerinte a korabeli magyar országalma esetleg a magyarországi, ún. salzburgi ereklyetartó kettős kereszttel lehet azonos, amelyet egy kristálygömbre helyezett hangsúlyosan magas kettős kereszt alkot. (Takács Imre-. Címerek az Árpád-háziak pecsétjein. Turul 84. (2011) 3. füzet 84-91. 85.) Mivel azonban Imre király már említett pecsétjén nem ilyen formájú a kettős keresztes országalma, inkább az vethető fel, hogy az ún. salzburgi kereszt, amelynek talpazata későbbi kiegészítés, eredetileg talán III. Béla kettős keresztes győzelmi jelvénye lehetett, amelyet a bizánci császárok szokása nyomán, hosszú rúdon vitetett maga előtt. Utóbb ezt a jelvényt emelte IV. Béla a pajzsára, azaz tette meg uralkodói címerévé. 198