Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról
Másképpen fogalmazva: Imre, a kétszer is megkoronázott társuralkodó azért hordott címerként oroszlánokkal kiegészített vörös-ezüst sávokat, mert jelképben is meg kellett különböztetnie magát apjától. Címerének keleties forma oroszlánjait, amelyek talán Szent Istvánra utalnak, heraldikai értelemben felfoghatjuk akár személyi megkülönböztetést lehetővé tevő címertörésnek is. Az oroszlánokat II. András is felvette a címerébe, de valószínűleg tudatosan más formában. Megjegyzendő, hogy Andrásnak már a királysága előtt is szüksége lehetett az uralkodói címerre, ugyanis az apja 1188-ban Halics fejedelmévé tette. A vágásos címer korát tekintve, más okból, de hasonló következtetésre jutott Körmendi Tamás is. Mivel Imre királlyal egy időben az öccse, András horvát-dalmát herceg az általa kibocsátott szlavón dénárok tanúsága szerint szintén használta a sávos címert, feltételezni kell, hogy az egymással viszálykodó testvérek ezt az apjuktól örökölhették. A logikai következtetések eredményeként úgy tűnik tehát, hogy az első magyarországi címer mégis inkább III. Béla idején született meg, de nem a kettős keresztet, hanem az Árpádok zászlószíneit mutathatta. Sajnos az első magyarországi címer megszületésének körülményeiről a tárgyi emlékek és a források nagyarányú pusztulása miatt csak sejtéseink lehetnek. Elképzelhető, hogy a feltételezett III. Béla kori címerhasználat előmozdítója a Barbarossa Frigyes-féle keresztes had magyarországi átvonulása volt 1189-ben, de gondolhatunk korábbi eseményekre is, mint például Imre herceg eljegyzésére Frigyes császár lányával. A tervezett házasság, amelynek nyilvánvaló célja Magyarország hátának politikai biztosítása volt a Manuél császár halála után indított Bizánc elleni hadjáratok idejére, komoly, nyugatias reprezentációs igényként is megjelenhetett. Valószínűleg ezzel az eljegyzéssel függhet össze Imre herceg 1182. évi első megkoronázása is, amely azokat a német elvárásokat elégítette ki, amely a házasságkötés feltételéül Imre herceg biztos trónöröklését szabhatták. Ez a politikai megoldás analóg jellegű Salamon hercegnek az 1057. évi koronázásával, akit azért kellett apja, I. András életében megkoronázni, hogy hozzáadják feleségül IV. Henrik német király testvérét, Juditot. Imre herceg házassága viszont a menyasz- szony idő előtti halála miatt végül meghiúsult. Ugyancsak felvethető, hogy III. Béla király 1186 őszén tartott pompás esküvője a francia Capet Margittal szintén igényelhette a királyi szimbólumok megjelenítését, köztük akár a látványos színes címerpajzsok felvonultatását is. Elvi és gyakorlati akadálya ennek aligha lehetett, hiszen III. Béla a párizsi tanulmányokra küldött klerikusaitól, vagy még inkább a német, francia, angol királyi udvarokba küldött, vagy onnan érkező követektől, a Szentföldre igyekvő keresztesektől jól ismerhette azt a Nyugat-Európában terjedő szokást, hogy az uralkodók, illetve a legtekintélyesebb lovagok gyakran a pajzsaikra helyezett színes jelvényekkel reprezentálnak, illetve identifikálják magukat. Ugyanakkor meglepőnek kellene tekinteni, ha az ekkoriban akár birodalomnak is nevezhető Magyar Királyság III. Béla uralkodásának második felében egyre inkább nyugat felé forduló diplomáciai kapcsolatrendszerével, 44 Körmendi T. i. m. 82-83. 196
