Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Lovag Zsuzsa: Csavaros érmek az Ágostai Hitvallás 200 éves jubileumára

lett a csavaros érmek szinte kizárólagos központja, ahol külön műhelyek specializálódtak készítésükre. A költséges, mert két valódi tallérból előállított csavaros érmek helyett önálló vereteket készítettek, a 18. század elejétől nagy sorozatokat adtak ki vallási és politikai események megörökítésére. Ezeken az éremkép már szorosan összefüggött a benne elhelyezett, többnyire rézkarcokkal sokszorosított képekkel, amelyeket utólag, kézzel festettek ki. Az érmek általában már nem veretek, hanem trébeléssel vagy öntéssel készültek. Ezeket nem, de a metszeteket gyakorta szignálták is, a legtöbb Abraham Remshard (1707-1790) műhelyéből került ki. Clauss szerint az érmek és a metszetképek többnyire egyazon műhely munkái.

A képciklusokat tartalmazó érmek virágkora a 18. század első felére tehető. A reformáció jubileumára 1717-ben és 1730-ban kiadott, az indiai misszió évfordulójáról ugyancsak 1730-ban megemlékező érmek mellett a legnagyobb számban 1732-ben készítették az úgynevezett emigrációs érmeket, amelyekből 12 különböző érmet és 6 különböző képciklust ismerünk.10

Témájuk egy történeti esemény, 1731 októberében a salzburgi érsek 25 000 lutheránust utasított ki a városból, akiket I. Frigyes Vilmos hívott meg Poroszországba, de más lutheránus vidéken, így Németalföldön, Dániában és Litvániában is lelkesen fogadták őket. Egy 445 fős menekült csoport Augsburgban kért bebocsátást, de - mivel a város lakosai közt körülbelül egyenlő arányban voltak a katolikusok és a lutheránusok, s előbbiek féltek az egyensúly felbomlásától - megakadályozták befogadásukat. Az augsburgi mesterek a száműzöttek megsegítésére készítették és árusították nagy mennyiségben és több változatban is az emigrációs érmeket. Clauss szerint ezekből az érmekből maradt fenn a legtöbb - köztük különböző augsburgi éremvéső által szignált - példány, a bennük lévő, az emigránsok történetét megörökítő metszetek azonban kisebb számban őrződtek meg. 1

A rövid idő alatt készített érmek rendkívül változatosak, részben a befogadó országok fejedelmeit (az általuk vert tallérok mintájára), illetve címereit és allegóriáit, részben magukat a menekülőket ábrázolják. Arra is vannak példák, hogy az 1730-ban kiadott jubileumi érmekben helyezték el az emigrációs metszeteket. ~ Magukon a - több mester által - szignált metszetképeken is megjelenik keveredés. Abraham Remshard több, általában 17 rézkarcból álló változatot is készített, de megmaradt egy 24 képből álló sorozata, amelyen a jubileumi érem képei keverednek az emigráció jeleneteivel.

Az érmek és a bennük lévő metszetsorozatok sokféle változata okozott egy félreértést, amit a soproni példány ismertetésében is megtalálhatunk. A kismartoni Wolff Múzeum gyűjteményéből került közlésre egy csavaros érem, amelynek éremképe és 9 10 11 12 13

9 Uo. 12.

10 Marsch, Angelika: Die Salzburger Emigration in Bildern. Weissenhom, 1986.

11 Clauss, H. i. m. 31.

12 Uo. 29. Nr. 40., Természetesen az is előfordulhat, hogy az érmek és a bennük különállóan elhelyezett metszetek eltérése csak utólag, a kiadásuk és a kutatásban való megjelenésük közt eltelt évszázadokban történt.

13 Uo. 36. Bár az 1730-as jubileumi képsorozatok közt nem ismerünk szignált darabot, a szóban forgó metszet alapján feltételezhető, hogy az is Abraham Remshard munkája.

181