Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Radnóti Klára: A Schunda család és a Nemzeti Múzeum - a magyar hangszergyártás emlékei a múzeumban

9. kép

Klarinét és mesterjegye,

M. Scheilly, Buda, 19. sz. eleje (Fotó: Dabasi András)

s akinek sikerült, gyökeret eresztett magyar földön. Ahogy a neves zenetudós, zeneszerző, Liszt és Erkel odaadó híve, Ábrányi Kornél jellemezte: „leginkább idegen letelepedésű műiparosok működtek benne közre s tették le alapját a magyar hangszeriparnak: de a magyar faj ezzel is úgy tett, mint zenéjével, lassanként félretette a megszokott vastagabb iparágakat s eltanulta a hozzávaló finomabb készültséget, egymaga állani be tényezőnek."71

Néhány hangszert nem sikerült megtalálni, illetve nehéz azonosítani a Schunda-adományból. Ennek több oka is lehet:- Egyrészt lehet átleltározás, mikor valamilyen okból kifolyólag új leltári számot adnak egy-egy tárgynak (a Hangszergyűjtemény csak 1956-tól kap külön kezelőt, addig több más gyűjteményben tartották nyilván a hangszereket). Ez a helyzet például a W. J. Horak jelzetű altklarinét esetében. A Tíz év szerzeményei című kötetben a 15. számon „Bassethorn, készítette Horák W. J. Prágában, XIX. sz. első fele"72 73 szerepel, másutt „Altklarinét, 17 kerekfejű, faágyazású rézbillentyűvel.

Mesterjegye W. J. Horak, Prag". A leltárkönyv szerint ez az 1927.62 leltári számú tárgy - de 1961-ben új számot kapott, s azóta az 1961.1336. számon tartják nyilván, a beszerzés módja pedig „ismeretlen", azaz 1961-ben már nem kötötték a Schunda-féle ajándékhoz.- Másrészt lehetnek tárgyak, amelyek megsemmisültek az idők folyamán - például a Chr. Scheilly által készített 5 billentyűs trombita, ami az ajándékozó levélen,

71 Id. Ábrányi Kornél: A magyar zene a 19-ik században. Bp., 1900.132-133.

72 Tíz év szerzeményei i. m. 25.

73 Hangszeradomány a múzeumnak i. m. 64.

148