Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Radnóti Klára: A Schunda család és a Nemzeti Múzeum - a magyar hangszergyártás emlékei a múzeumban

Természetesen a Schunda-cég is a kiállítók között volt, üzleti könyvéből kiderül, mivel jelent meg a kiállításon.

A Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének alakulása, feladata, országos zenei központtá fejlesztése, az anyag tudományos rendszerezése, feldolgozása, bemutatása hosszú időn keresztül foglalkoztatta a zeneértő szakembereket." A múzeumalapítás 100. évfordulóján Kereszty István írt a zenei gyűjtemény alakulásáról,4 5 6 7 8 9 10 s ettől kezdve szinte folyamatosan tervezgették az „Országos Zeneműtárat". A legátfogóbb koncepciót, amely a hangszerek sorsát is tárgyalja, Isoz Kálmán dolgozta ki A Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményeinek kialakulása című eszmefuttatásában. O fogalmazta meg a hangszerek kapcsán a ma már evidensnek tartott felfogást: „Miután a művelődés- történet emlékeinek sorához ... a hangszer hozzátartozik, úgy ezeket a művelődéstörténeti gyűjteményben nemcsak meg kell hagyni, hanem gyarapítani és szakszerűen feldolgozni is kell." Itt rögtön meg is említi a Schunda-féle ajándékot is. Isoz tanulmányozta a magyar hangszerkészítés történetét, s ennek kapcsán a zenei gyűjtemények is érdeklődési körébe kerültek, így a Schunda Károly ajándékozta hangszerekre a későbbiekben is utal."

Schunda Károly a hangszereket a Régiségtárba, a magyar múlt tárgyi emlékeinek tárházába szánta, ahol a Kárpát-medence és a magyar nemzet múltjának tárgyi örökségét gyűjtötték. A múzeum Történeti Osztályának 1927. évi jelentésében a gyarapodások között igen jelentősnek minősítik ajándékait. „Dr. Lajtha László közbenjárására a legnagyobb magyar hangszergyáros cég főnöke, Schunda Károly huszonnyolc, XVIII-XIX. századi fúvóhangszert és egy XVIII. század végéről való cimbalmot ajándékozott a Történeti Osztálynak. E nagyobbára hazai mesterektől származó darabok egytől-egyig kívánatos kiegészítést jelentenek sorozatainkra nézve. Schunda urat, aki nem először keres fel bennünket értékes ajándékaival, méltán tekinthetjük hangszergyűjteményünk Mecénásának."111 A nagyvonalú adományozó, a „legnagyobb magyar hangszergyáros", a magyarságára büszke hazafi sajnos nem sokáig tudhatta magáénak ezt a titulust. Sem az 1927-es jubileumi ünnepségek, sem más kísérletek nem

4 Ma/cr, Kathi: Katalog der internationalen Ausstellung „Musik im Leben der Völker," Frankfurt (Main) 1927. 326., részletesebben: Schunda üzleti könyve 1916-1930 - 14807 sorszám alatt: 1 hangversenycimbalom, 1 cimbalomiskola, 1 cimbalom kottatartó Schunda névvel és két réz gyertyatartóval, 1 pár diófa verő, 1 hangolókulcs, 1 paliszanderfa tárogató (15 újezüst billentyűs), 1 tárogató iskola. (Magyar Nemzeti Múzeum (továbbiakban: MNM), Újkori dokumentumgyűjtemény, ltsz.: Udgy. 1963.35.1.)

5 L. erről részletesen Gábry György: A Magyar Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének kialakulása. Folia Archaeologica 22. (1971) 237-246.

6 Kereszti/ István: Könyvtárunk zenei gyűjteménye. Magyar Könyvszemle ú. f. 10. (1902) 3-4. sz. 417-425.

7 Isoz Kálmán: A Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményeinek kialakulása. Bp., 1929.17.

8 Isoz Kálmán: Hangszerkészítés Pest-Budán a 19. század közepéig. In: A magyar muzsika könyve. Szerk.: Molnár Imre. Bp., 1936. 263-268.; Llő: Zenei gyűjtemények. In: Uo. 297-298.

9 1927-ben több alkalommal is juttatott hangszereket a múzeumnak, az adományozó levélben felsorolt tárgyakon túl is.

10 Jelentés az MNM Történeti Osztályának működéséről az 1927. évben. MNMI290/1927.

134