Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Gerelyes Ibolya: A 19. századi bécsi műtárgypiac, mint a Magyar Nemzeti Múzeum oszmán gyűjteményeinek egyik forrása

a Becsben és Pesten is üzlettel rendelkező Egger fivérekkel.' Rendszeresen vásárolt bécsi aukciókon. 1893-ban kelt végrendelete értelmében halála után gyűjteményeit három magyarországi múzeum, a Szépművészeti, az Iparművészeti és a Magyar Nemzeti Múzeum örökölte meg.' A balkáni eredetű ékszeranyag eredetileg a Magyar Nemzeti Múzeumba került,20 majd egy részét 1960-ban, profiltisztítás keretében átadták a budapesti Néprajzi Múzeumnak. 1

A leltárkönyvi leírások és a fennmaradt darabok egyértelműen azt mutatják, hogy Delhaes István 18. század végi-19. századi, nagyobb részt kortárs, néprajzi anyagot gyűjtött, mint például a 4. képen látható, aranyozott ezüstből készült, üvegkövekkel díszített, filigrános kapocspár. Az ékszeranyag négy alap csoportba sorolható; legnagyobb számban övkapcsok, részben a fent említett kapocspárhoz hasonló, részben levél alakú részek alkotta,"’ aranyozott ezüstből, vagy ezüstből készült filigrándíszes, illetve színes zománcberakásos darabok,"4 majd fülönfüggők, " karperecek26 és melldíszek.2

Külön figyelmet érdemelnek Delhaes gyűjteményében az egyértelműen az oszmán viselethez köthető darabok, mint például a forgók, illetve egy úgynevezett „nyakdísz". A D 1158. leltári számú forgó leírásában például - „Rossz ezüstből, szárnyszerű, vert díszú forgójából öt ezüst toll nyúlik ki" - egy turbándíszt ismerhetünk fel, amelyhez hasonló, ám beütött tugrával hitelesített, 17. századi darabot később vásárolt a Magyar

18 Egger Dávid maga is adott el szerb ékszert (egy filigrándíszes ezüst fülbevalót) az MNM-nek. Ltsz.: 1880.26.

19 Gohl Ödön: Delhaes István emlékezete. Numizmatikai Közlöny 5. (1906) 117-119.; Kemenczei Ágota: Az Egger műkereskedés kapcsolata a Nemzeti Múzeummal a dualizmus korában. Folia Historica 27. (2010-2011) 99-116.101-103.

20 Az eredeti leltárkönyvben D 1074-1124. leltári számokon nyilvántartva. (MNM, Adattár)

21 Aktaszám: 863-10-3/60. (MNM, Adattár)

22 Ltsz.: D 1104. Ez a típus jól ismert 18. század végi-19. századi oszmán ötvösségben. Vö. Bodnr, Fulya: Türk mádén sanati: The Art of Turkish Metalworking. Istanbul, 1987.119. A.69.

23 A levél alakú pár alkotta övtípus széles körben volt használatban az Oszmán Birodalom területén a 18-19. században, nemcsak muszlim világi ékszerként, hanem orthodox keresztény használatban is. Vö. Bodur, F. i. m. 138. A.113.; Relics of the Past. Treasures of the Greek Orthodox Church and the Population Exchange. The Benaki Museum Collections. Ed.: Anna Ballian. Benaki Museum, 2011.140-141.

24 Ltsz.: D 1105-1107., 1119-22., 1124. A D 1107. leltári számú darab megegyezik az Om. Jank. 405-406. kapocspárral. Vö. Gerelyes, 1. Török ékszerek i. m. 28. kép

25 Ltsz.: D 1077-1079. Vö. Gerelyes, I. Török ékszerek i. m. 29. kép

26 Ltsz.: D 1099., D 4017.

27 PL D 1115.: „Melldísz rossz ezüstből, egy középső nagyobb és két kisebb, lant-formájú, vésett díszű (a középsőn egy ékkő), akasztóval ellátott tagból, amelyeket három soros, érem-csüngős láncok kötnek össze." Nagyon hasonló darabot közölt Marija Birtasevic a dubovávi temetőből (Ternes megye, Szerbia); egy 18. századi, ruhadísznek meghatározott, szerkezetében teljesen megegyező, három, üvegkő berakásos, filigrándíszes korong alkotta ékszert, amelynek korongjait ugyancsak lemezes csüngős ezüstláncok kötik össze. Vö. Birtasevic, Marija: Zbirka srednjevekovnog i kasnog narodnog nakita iz Dubovca. Eine Mittelalterliche and späte volkli- che Schmucksammlung aus Dobubac (Volksmuseum in Vrsac). Rad Vojvodanskih Muzeja 10. (1961) 25-48. V. tábla 33.

127