Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Gerelyes Ibolya: A 19. századi bécsi műtárgypiac, mint a Magyar Nemzeti Múzeum oszmán gyűjteményeinek egyik forrása

formálódott, mégis érdemes megemlítenünk, hogy az együttesbe a főúri gyűjteményekből szinte „véletlenszerűen bekeveredett" kisebb tárgyak is azt igazolják, hogy a tárgyak áramlása nem állt meg a karlócai béke időpontjában, illetve a korábban készült tárgyakat a későbbi kor embere átalakította, újra formázta. Mindössze néhány évvel ezelőtt derítette ki a kutatás, hogy a Teleki Sámuel (1739-1822) gyűjteményéből bekerült oszmán toll- és tintatartó a beütött tugra alapján I. Mahmud (1730-1754) korára keltezhető.' Hozzátéve, hogy Teleki Sámuel a 18. század második felében, illetve a 19. század elején élt, úgy tűnik, szinte kortárs darabot vásárolt meg. Későbbi átalakítások nyomait viseli néhány, az Esterházy család tulajdonából származó tárgyunk. Itt most egy inkrusztált nefritlapokkal díszített „övét" említenék, melynek tizenhét tagból álló, vélhetően három különböző, 17. századi készletből származó vereteit a 19. század végén varrhatták fel a tárgyat jelenleg összetartó kopott bársonyszalagra/

Az alábbi tanulmány a műtárgyaknak arra a vonulatára kívánja felhívni a figyelmet, amelyek a 19. század folyamán egyértelműen a bécsi műtárgy-kereskedelem csatornáin keresztül kerültek a Magyar Nemzed Múzeum gyűjteményeibe. A bevezetőben mondottak értelmében az oszmán kategóriába a tárgyaknak a hagyományos megközelítéstől eltérően egy lényegesen szélesebb körét sorolom.

A Magyar Nemzeti Múzeum anyagát a 19. század folyamán, illetve végén, több, kiemelkedő, nagy magángyűjtemény gyarapította, melyekben jelentős számú török, illetve törökös balkáni fémanyagot találunk. Az alábbiakban három, szempontunkból releváns kollekcióval; a Jankovich-, Delhaes-, illetve Ráth-gyűjteménnyel foglalkozom.

Jankovich Miklós (1772-1846), a neves műgyűjtő a legkülönfélébb úton-módon szerezte be gyűjteménye tárgyait.1 Ügynökei útján magánszemélyektől, műkereskedőktől egyaránt vásárolt; vásárokon és aukciókon is, többek között Bécsben. Jankovich elsősorban európai, ezen belül is magyar vonatkozású tárgyakat gyűjtött, de nem kizárólag.7 8 9 10 11 Több, az oszmán művészet jegyeit is magukon viselő, balkáni műhelyben készült tárgyának eredetére vonatkozóan a leltárkönyv megjegyzi, hogy azokat

7 Fehér Géza: Balkáni és oszmán ötvösség. II. rész: A Magyar Nemzeti Múzeum írókészlete. Keletkutatás 1996. ősz-2002. tavasz 103-127. Ltsz.: 1926.32.

8 Gerelyes Ibolya: Török ékszerek. (Évezredek, évszázadok kincsei VII.) Bp., 1994.19.

9 Néhány késői cikkében már Fehér Géza felhívta a figyelmet arra, hogy egyes műtárgyaink lényegesen fiatalabbak, mint a török hódoltság kora. Fehér G. i. m. 103-127.; Uő: Oszmán-török mérlegsúlyok. Communicationes Archaeologicae Hungáriáé 1993. 231-249. A gyűjtemény kialakulásának régészeti vonatkozású kérdéseivel, és egyes tárgyak késői keltezésével jelen tanulmány szerzője foglalkozott. Gerelye$ Ibolya: A Magyar Nemzeti Múzeum balkáni török fémanyagának jelentősége a régészeti kutatások tükrében. Egy gyűjtemény kialakulásának tanulságai. In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. II. Szerk.: Benkő Elek- Kovács Gyöngyi. Bp., 2010. 783-798.

10 Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás (1772-1846). Tanulmányok. Szerk.: Belitska-Scholtz Hedvig. Bp., 1985. 33-37., 85.

11 Jól illusztrálta e tényt a gyűjteményeiből 2002-ben, a magyar közgyűjtemények alapításának 200. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás. Jankovich Miklós (1772-1846) gyűjteményei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2002. november 28-2003. február 16. Szerk.: Mikó Árpád. Bp., 2002.

123