Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Gerelyes Ibolya: A 19. századi bécsi műtárgypiac, mint a Magyar Nemzeti Múzeum oszmán gyűjteményeinek egyik forrása
Gerelyes Ibolya A 19. SZÁZADI BÉCSI MŰTÁRGYPIAC, MINT A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM OSZMÁN GYŰJTEMÉNYEINEK EGYIK FORRÁSA Oszmán eredetű műtárgyaink régészeti, illetve művészettörténeti vizsgálata viszonylag fiatal tudományág. Gyakorlatilag a 20. század közepén - második felében született meg, mintegy a hódoltságkori történeti kutatások részeként. Nincs okunk tehát elmarasztalni azt a korábbi vélekedést, amely sokáig alapvető kiindulási pontnak tekintette, hogy a gyűjteményeinkben jelenleg őrzött oszmán tárgyi anyag szinte kizárólagosan a magyarországi török hódoltság korára keltezhető, és e tárgyak fennmaradásának, és gyűjteménybe kerülésének valamilyen módon magyar történelmi eseményhez köthető oka van.1 Az utóbbi évek kutatásai azonban kissé átrajzolták ezt a hagyományos képet, legalábbis a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek vonatkozásában.2 Már elöljáróban is elmondható, hogy a jelenlegi gyűjtemény napjainkban, a 21. század elején, mintegy zárványként őrzi a többségében a 19. század folyamán begyűjtött, és a 20. század folyamán már csak esetlegesen gyarapodó tárgyi anyagot. A 20. századi gyűjtés védelmében hozzá kell azonban tennünk, hogy éppen e században került be néhány különösen fontos, kimagasló értékű műtárgy, ahogyan a 19. században is, a műtárgy-kereskedelem csatornáin keresztül.3 Két, a múlt század utolsó negyedében vásárolt műtárgyat hangsúlyozottan szeretnék kiemelni. Mindkettőt; egy niellóval díszített aranyozott ezüst török tintatartót,4 5 melynek fenekébe III. Ahmed (1703-1730) hitelesítő tugráját ütötték, (1. kép) valamint egy 17. század végére keltezhető, hasonlóan kvalitásos korántartót a Bizományi Áruház Vállalattól vásároltuk 1985-ben. Mindkét tárgyra 1 Ezt a nézőpontot képviselte Bárányné Oberschall Magda 1944-ben napvilágot látott úttörő jellegű tanulmánya, amelyben a kiváló művészettörténész a kutatás történetében először próbált átfogó képet rajzolni a magyar területen előkerült hódoltságkori leletanyagról. Báránync Oberschall Magda: Iparművesség. In: Fekete Lajos: Budapest a törökkorban. Bp., 1944. 354-381. 2 A tanulmány az MNM gyűjteményeiben őrzött gazdag oszmán eredetű tárgyi anyagból, a fémművesség, illetve az ötvösség témakörébe tartozó darabokat vizsgálja; kizárólag az ékszerek, használati tárgyak, edények kérdéskörével foglalkozik. 3 Példaként említhetjük az 1967-ben magánszemélytől vásárolt, 17. század végi, aranyozott vörösrézből készült török lampiont (ltsz.: 67.2.C), minden bizonnyal a 17. század végi török zsákmány részét. 4 Ltsz.: Ö/1.85.3. 5 Ltsz.: Ö/1.85.4. 121
