Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kovács S. Tibor: Magyar szablyák a 18. század második feléből

Az előbbi típusú huszárfegyverre igen jó példa a 2. képen látható szablya. Igen széles, fokéles pengével készült, amelyet a Madonna Immaculata és az előbbi latin nyelvű jelmondatok díszítenek maratott, valamint vésett technikával. A penge fokán a pengehátra a „POTTENSTEIN" szöveget vésték, ami a készítési helyet árulja el. A fegyver klasszikus, ezüstözött rézből készült huszárszablya, markolattal, gerinclemezzel és keresztvassal szerelt. Ez utóbbi alsó részébe az „FI" névmonogramot vésték, ami I. Ferenc magyar királyt (1792-1835) jeleníti meg. A szablya fekete lóbőrrel borított hüvelyét - ugyancsak ezüstözött rézből készült - domborított veretek, valamint élpántok díszítik. A torkolatveret egyik oldalán látható trébelt és vésett formában a már ismert „FI" monogram. Az előbbi alapján jelen szablya 1792-ben, vagy utána készülhetett. A fegyverzeti előírás alapján 1784 és 1794 között a huszár altisztek részére sárgaréz szerelésű szablyát rendszeresítettek. 1794 után viszont a legénységi szablya csiszolt vas, míg az altiszti „polírozott" kivitelű.11 Jelen esetben feltételezhető, hogy az ezüstözés az előző technikai kivitelezést helyettesítheti, így ez a fegyver 1794 után, de valószínűsíthetően még a 18. század folyamán készülhetett. Az előbbihez hasonló szablyákat használtak az első koalíciós háborúban (1795) harcoló magyar huszárezredek. 1795 őszén a rajnai hadszíntéren a francia csapatok sikeresen támadtak és mélyen benyomultak a német területekre. Októberben az ellentámadás megindítására odaérkező osztrák haderő ezredei között voltak a Wurmser-huszárok is, akik jelentős sikereket értek el a hadműveletek alatt. A harcokban részt vett egy kunmadarasi születésű közhuszár, Bóján János is, aki apjához írott levelében részletesen beszámolt a vele történtekről. „A mostani novembernek 10-ik napján szerencsém jól szolgált, mert két golyó a mellemen lévő két gombot egymás után beütötte, de semmi kárt nem tett bennem. 11-ikén pedig az ágyúgolyó a csizmám talpát elvitte, de hála légyen az Istennek semmi egyéb kár nem ért." 1795. november 12-én azonban Bojánt elhagyta a szerencséje, mert meglőtték a karját, így a közhuszár „ispotályba" vonul, ahol gondoskodott elhunyt bajtársának a temetéséről is. Bóján apjához írott leveléhez mellékelt egy francia papírpénzt is, amelyet a harcok során zsákmányolt az ellenségtől.12 13 14 15

Az előző műtárgyhoz hasonlatosan a 18. század végén készülhetett a 3. képen bemutatott huszárszablya.'1 Széles, fokéles pengével szerelt, amely az előző fegyverhez hasonlóan a „Madonnás"-típusba tartozik, azaz latin nyelvű jelmondatokkal, kettős kereszttel, valamint a Madonna Immaculata alakjával díszített, maratott, majd utánvésett formában. A fegyver markolata igen érdekes, hiszen rézsodronnyal átcsavart szaruból készült. A szablya markolatkupakja aranyozott bronzból öntött kosfejet ábrázol, közvetlenül alatta egy kis hurokkal a tiszti kardbojt rögzítése céljából. Fekete, lakkozott bőrrel bevont hüvelye trébelt és vésett díszű aranyozott bronz véretekkel és sima élpántokkal rendelkezik.

12 Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvergyűjtemény. Ltsz.: 56.4048. Hossza: 91,3 cm, penge szélessége: 4,7 cm. Ezt a szablyát 1948-ban Dormándy Gézától vásárolta intézményünk.

13 Csillag F. i. m. 68.; Lugosi ].-Temesvár]/ F. i. m. 38.

14 Kondorosy Szabolcs: „Az ágyú gojóbis a Tsizmám talpát el vitte." Huszárlevél az első koalíciós háborúból (1795). Hadtörténelmi Közlemények 125. (2012) 1079-1085.1082-1083.

15 Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvergyűjtemény. Ltsz.: 56.4044. Hossza: 92,8 cm, penge szélessége: 4,9 cm. Jelen szablyát 1914-ben 25 koronáért vásárolta a Nemzeti Múzeum Sáfáry László főhadnagytól.

86