Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kovács S. Tibor: Magyar szablyák a 18. század második feléből

Kovács S. Tibor

MAGYAR SZABLYÁK A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBŐL

A Folia Historica előző kötetében megjelent tanulmányunk végén ígéretet tettünk arra, hogy az alábbi oldalakon megismertetjük a kedves olvasót a 18. század közepe után készült huszárszablyákkal.'

A magyar könnyűlovasság legendás hírnevét jelentősen öregbítették a 18. század második felének háborúiban mutatott bámulatos hőstettei, mind egyénileg, mind kötelékben végrehajtva. Ebben az időszakban a huszárság legjellegzetesebb harci tulajdonsága a fergeteges roham, amely során a szablya kizárólagos használata volt a jellemző.

II. Nagy Frigyes porosz király (1740-1786) hadi utasítása egyenesen megtiltotta huszárjainak a lőfegyver használatát, mert legfontosabb ekkoriban az alakzatban végrehajtott roham volt, „mit dem Säbel in der Faust"/ A 18. század második felében, a hétéves háborút lezáró hubertusburg-i békeszerződés után az osztrák hadseregben szinte minden fegyvernem legénysége részére pontosan előírt formájú és mintájú kardokat rendszeresítettek.

Mint azt az előző tanulmányunkban említettük, a huszárság részére az első szabványosított kardot, vagyis az 1768 M. legénységi szablyát írták elő. Míg az előző fegyver összes szereléke - a markolat kivételével - vasból és acélból készült, addig az 1784 és 1794 közötti időszak előírásai szerint az altiszti szablya rézszerelésű, míg a strázsamesterek a tisztekhez hasonlóan aranyozott rézzel borított kardot viselhettek.

A tiszti szablyák alakját semmilyen előírás sem szabályozta ugyan, de ezek a gyakorlatban kialakult huszárszablyák formáját követték, amelyekre jó példa az 1. képen * 137

1 Kovács S. Tibor: Magyar szablyák a 18. század első feléből. Folia Historica 29. (2013) 131-137.

137.

2 Tóth Zoltán: A huszárok eredetéről. Hadtörténelmi Közlemények 35. (1934) 129-196. 192.; Zachar Józsefi Idegen hadakban. Bp., 1984. 105-108.; Kovács S. Tibor: Huszárfegyverek a 15-17. században. Bp., 2010.218.

3 Ságvári György-Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Bp., 1999.49-51.

4 Dolleczek, Anton: Monographie der K. u. K. österr.-ung. Blanken und Handfeuer-Waffen. Kriegsmusik, Fahnen und Standarten seit Errichtung des stehenden Heeres bis zur Gegenwart. Wien, 1896. 10-14.; Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Bp., 1971. 68.; Lugosi József- Tcmesváry Ferenc: Kardok. Bp., 1988. Kát. No. 123.; Jäger, Friedrich: Ungarischer Säbel und Husaren-Pallasch. Ein Beitrag zur Geschichte der leichten Reiterei. Gnas, 2010. 48-51.

5 Csillag F. i. m. 71-73.; Lugosi J.-Temesváry F. i. m. 38.

83