Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.
Elsőként Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes vett végső búcsút Füleptől, elsősorban mint a magyar múzeumügy meghatározó alakjától, a minisztérium Múzeumi Főosztályának egykori vezetőjétől, akit „mint jól képzett, elhivatott marxista vezetőt" 1953-ban azzal bíztak meg - mint Rátkai elmondta -, hogy „gyorsítsa meg a terület ideológiai munkáját, serkentse a gyűjteményfejlesztést, a tudományos feldolgozást és kapcsolja be a múzeumokat a gazdasági építés aktuális feladatainak teljesítésébe, tegye a múzeumokat a kialakuló szocialista kultúránk hatékonyabb intézményrendszerévé." A miniszterhelyettes néha-néha kicsit zavaros, kicsit nehézkes, egyes helyeken egyenesen magyartalan beszédét később így folytatta: „Határozottsága, elvhűsége soha sem tette visszahúzódóvá, s mikor kérésére (sic!) az ellenforradalom után a Magyar Nemzeti Múzeum vezetésével kellett, hogy foglalkozzon, benne megmaradt haláláig a múzeumügyért való aggodalom, az érte érzett felelősség.... Harcos egyéniség volt - olykor, mint minden ember, szubjektív -, de az elszánt küzdelmet a Magyar Nemzeti Múzeumért, a múzeumügyért vívta az eredményesebb jövő érdekében. 35 éves vezetése alatt a Magyar Nemzeti Múzeum naggyá nőtt, szakmai és múzeumpolitikai téren egyaránt. Irányító tevékenysége besugározta a régészet és numizmatika területét, egyre jobban felzárkózott a történet-, művészettörténet terén, a korábbi egyoldalúság kiegyenlítődése révén. Neve egy korszakot jelent egy olyan időszakban, amely előremutató s visszahúzó periódusai ellenére az új múzeumi kultúra alapvetése." (18. kép) Ezt követően Korek József főigazgató-helyettes búcsúzott a halottól a Nemzeti Múzeum és a hozzátartozó intézmények valamennyi munkatársa nevében. Búcsúzott attól az embertől, aki „csillagként tűnt fel a múzeumi terület egén, és óriási ívet bevilágítva hunyt ki váratlan hirtelenséggel." Korek utalva a halál okára is, így jellemezte gyászbeszédében néhai főnökét: „Fülep Ferenc neve összeforrt a Magyar Nemzeti Múzeummal, a magyar múzeumüggyel. Neve jelképezi az elhivatott vezetőt, az elkötelezett kutatót, aki pályafutása alatt óriási akaraterővel, páratlan szorgalommal dolgozott, s önmagát túlhajszolva tartotta egyensúlyban annak árán, hogy a túlvállalt feladatok súlya alatt megszakadt a szív, amely elsődlegesen mindig a Magyar Nemzeti Múzeumért és a múzeumügyért dobogott." Később így folytatta: „Az idő és a hely nem alkalmas Fülep Ferenc főigazgató művének teljes értékelésére, az azonban megállapítható, hogy nagyformátumú élete a Magyar Nemzeti Múzeum életében, eredményeiben kiemelkedő volt. Egyéniségében megjelent Rómer lánglelkű 17. kép Fülep Ferenc ravatala a Farkasréti temetőben, 1986. május 22. (Fotó: Dabasi András) 54
