Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.

és főként a vitaminhiány „katasztrofális" volt. Hóman Bálint is csak úgy élhette túl ezt az időszakot, valószínűleg úgy erősödhetett fel, hogy dr. Estefára Irma főorvos „önkosztot" engedélyezett, ami Hóman esetében azt jelentette, hogy nővére hozhatott be neki naponta főtt ételt.' A „Gyűjtő"-bői egy idő után megengedték neki, hogy leveleket is küldjön külföldre, feleségének és fiának. Később azonban a szívbaja miatt szükséges gyógyszerek megvonásán túl ezt az éltető elemet is megvonták tőle. Utolsó levelét 1950. február 27-én írhatta, ezután már nem küldhetett életjelet magáról.

A Váci Országos Börtönben még durvább elbánásban részesült, mint korábban. Az egyik visszaemlékezés szerint a váci AVH-s „fegyveres őrök versenyre keltek egymással lélegzetelállítóan obszcén szidalmak üvöltözésében... Kedvencük Hóman Bálint volt. Őt külön oktatták a díszlépésre... Szadista tacskók, akik Hóman Bálintnak köszönhették, hogy iskolás korukban nem kellett testi fenyítést elszenvedniök, rajta tombolták ki kegyetlenkedő hajlamaikat. Szinte naponta szólították ki zárkájából, hogy pálcájuk ütle- geivel táncoltassák a folyóson. Vagy a sétán békaügetésre kényszerítsék és röhejtől düle- dezve nézték, amint beteg és nehéz teste lihegve, erejét felülmúló igyekezettel teljesítette a parancsot, míg emberkupaccá váltan fel nem borult a börtön udvarán." Egy másik visszaemlékezésben pedig a következőt olvashatjuk Hómanról: „Hetenként kétszer fel kellett súrolnia nemcsak zárkáját, de a szigorított fogház harminc méter hosszú, tölgyfával burkolt folyosóját is. A trepnit. Ilyenkor mindig számos látogatója volt. A valamikor 130 kilós test már mindössze hetven kilót nyomott. Egy nap már nem tudta felsúrolni a trepnit, mert összeesett. Átvitték a kórházba, s Halász főorvos úr harmadik vizitje alkalmával amúgy orvosi módra megkérdezte tőle: - No Hóman, még nem döglött meg?"97 98 99 100 101 Ez a kegyetlen bánásmód meghozta az eredményét: az egyébként is beteg ember a börtönben egyre gyengébb lett és bő egy évvel áthelyezése után 1951. június 2-án reggel Vi 8-kor, 66 éves korában meghalt.1011 (Ennek anyakönyvezése csak három évvel később, 1954-ben történt meg.1'1) A börtön halottakat nyilvántartó könyvében az 1017-es törzskönyvi szám alatt a betegség nemét, illetve a halál okát megállapító rovatban a következők szerepelnek: szívizom-elfajulás, szívelégtelenség állapotában tüdővizenyő, mellkasi folyadékgyülem, hasvízkór, bőr alatti kötőszövet vizenyő [ezek latinul], szívbénulás [magyarul].102 103 Ezeket az okokat a halál napján 13 órakor megkezdett boncolás tárta fel, melyet dr. Radó Sándor orvos-őrnagy (ÁVH) végzett el.10'1 Hóman Bálintot a váci Rabtemetőben temették el. Ez

97 Forgó László: In memoriam Hóman Bálint. Váci Napló 9. (2000) 59. sz. július 25.6.

98 Gedai István: Hóman Bálint mártíromsága. Pest Megyei Hírlap 38. (1994) 272. sz. november 19.6.

99 Fialti Ferenc-Marschalkó Lajos: Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói. London, 1958. 227- 228.

100 ÁSZTL 2.3.1 VOB 1945-1960. 70. d. Halottak könyve. 1909-1999. p. n. Gyászjelentést „természetesen" nem adtak ki Hóman halála után, de a bíróságot a váci Állambiztonsági Büntetőintézet 1951. július 2-i keltezéssel hivatalosan értesítette az elítélt haláláról (Közlése: Horváth L. B. Hóman Bálint i. m. 198.).

101 Pest megyei Levéltár. Vác város halotti anyakönyve.

102 L. a 100. jegyzetet.

103 ÁSZTL 2.3.1. VOB 1945-1960. 70. d. „Boncolási jegyzőkönyv, felvétetett az Állambiztonsági Büntetőintézet Kórháza (Vác) bonchelyiségében..."

37