Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.

ra atyja" nevet. Nem sokkal halálát követően több helyen megemlékeztek róla. Kadocsa Gyula a Magyar Rovartani Társaság 1937. október 30-án tartott ülésén mondott emlékbeszédet a társaság alapítójáról, első elnökéről. Ennek befejező részében a következőket mondta: „Amikor 1937. szeptember 11-én a Nemzeti Muzeum előcsarnokában ott álltunk ravatala mellett, hálával gondoltunk minderre. S amikor felcsendültek a gyászének szív- bemarkoló komor akkordjai, titkon egy könnyet morzsoltunk szét szemünkben, de megnyugodtunk a természet rendjében. Megnyugodtunk, mert nem egy derékban kettétört életet, befejezetlen munkát, egy részt láttunk magunk előtt, hanem teljes befejezett egészet. Befejezett volt élete, munkája, sikere s elismertetése. Megnyugodtunk, mert tudtuk, hogy

6. kép

Horváth Géza és felesége sírtáblája a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (a szerző felvétele)

Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl:

Hanem lerázván, ami benne földi,

Egy éltető eszmévé finomul.

(Arany: Széchenyi emlékezete.)" 5S

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat a Természettudományi Közlöny 1937. októberi füzetének címlapján közölte Horváth haláláról gyászértesítőjét/ A Társulat 57 58 59

57 Dudich Endre: Dr. Horváth Géza nyolcvanadik születésnapján. Állattani Közlemények 23. (1926) 3-4. fűz. 137-141.139.

58 Kadocsa Gyula: Dr. Horváth Géza emlékére. Folia Entomologica Hungarica 4. (1939) 3-4. sz. 84-89.88.'

59 Természettudományi Közlöny 69. (1937) 1076. fűz. 513.

29