Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.

szállni. Végül mentő vitte a lakására, ahol ágyba fektették. Két napig ágyban feküdt, aztán felkelt, és szeptember elsején felesége unszolására egy rövid sétát tettek, de hazafelé már úgy elgyengült, hogy csak segítséggel tudták hazavinni. Rögtön ágyba került, ahonnan már nem is kelt fel többé. Az utolsó napokról, haláláról és temetéséről özvegye a következőket írta: „Gyermekei és unokái naponta látogatták. Szeptember 7-én Bugarin-Horváth Gyula unokaöccse is eljött. Annak átadta az elkészített családtörténetet és útba igazította a kinyomtatás lehetőségére nézve. Szeptember 8-án annyira berekedt, hogy semmi hangja nem volt. Délután megint elővette a hidegrázás, neje beadta az orvosságot, de az már nem igen használt. A meleg takarók alatt mégis elaludt s az őt meglátogató Zárday Imre és neje [1. unokája: Zárdayné Stolnicki Edit] jóidéig vártak, míg fölébredt, hogy szívverését meg lehessen hallgatni. Egy kis tejes kávét ivott még, de nem beszélt. Felesége és Paula leánya állandóan mellette voltak. Az orvos unokavő feleségével együtt elment s annak mondta útközben, hogy még egy ilyen rohamot nem bír ki a szíve. Vilma is eljött férjével, ki már értesült atyja állapotáról, csak a két mellette ülő nem tudta, hogy olyan közel van a vég. Erzsi bejövét észrevette a haldoklás kezdetét, amit a beteg mellett ülők hinni sem akartak. Paula ráhajolt atyjára, szólítgatta, de aztán elsietett papért. 8 órakor megszűnt élni a világhírű tudós, a nemes lelkű, szerető szívű nagy ember. Kilencvenedik évét november 23-án töltötte volna be, de nem érte meg. Csendesen és szerényen ment el, mint ahogy élt. Végtisztessége szeretett múzeumának előcsarnokában volt, mint a Kossuth Lajosé, kit igen nagyra becsült és hamvainak budapesti temetésén részt vett annak idején, gyalog kisérve ki a temetőbe a tisztviselők csoportjában." 0 (4. kép)

Valóban, Horváth Gézát három közvetlen elődjéhez, Pulszky Ferenchez, Szalay Imréhez és Fejérpataky Lászlóhoz hasonlóan a Magyar Nemzeti Múzeum épületében ravatalozták fel. A család által 1937. szeptember 8-án kiadott gyászjelentésben az „orvos és sebészdoktor, m. kir. udvari tanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója" megnevezések szerepelnek. A Magyar Érdemrend középkeresztje mellett felsorolják kitüntetéseit, magyar és külhoni társasági tagságait, összesen nyolc sorban, de érdekes, hogy MTA tagságát elfelejtik megemlíteni. 1 Ettől a momentumtól függetlenül a halál másnapján az Akadémia is kiadott egy gyászjelentést, melyben közli tiszteleti tagjának, III. osztálya tizenöt éven át volt elnökének elhunytét megjegyezve, hogy a megboldogult hatvan éven át volt a tudós társaság tagja. A halotti értesítő végén a következő mondat olvasható: „Emlékét nagybecsű tudományos munkái őrzik és a jók kegyelete." ' A Magyar Nemzeti Múzeum is kiadott egy partecédulát szeptember 10-én, tehát a te- 50 51 52

50 MTM TtGy Horváth Géza hagyatéka, ltsz.: 50. Vegyes iratok. II-5/5. d. Horváth Gézáné: Egy áldott élet története. (Dr. Horváth Géza 1847-1937). Kézirat. 95-96. Horváth betegségéről, halálának okáról a Pesti Napló a következőket írta: „Komolyabb betegsége nem volt, szerdán este végelgyengülésben húnyt el budapesti lakásában." (Meghalt Horváth Géza, a világhírű zoológus. Pesti Napló 88. (1937) 205. sz. szeptember 10.4.)

51 OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentés-gyűjtemény. Talán az MTA is ott volt a „18 Tudományos Társaság tiszteleti tagja" szövegrészben, de jelentősége miatt mindenképpen szerepelhetett volna külön, kiemelve.

52 OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentés-gyűjtemény.

26